Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - II. közl. 213

csongrád varmegye főispánjai. 225 teleli volt a nádorhoz és az országgyűléshez folyamodni ezeknek kiirtása végett. Ezeknek száma — úgy mond a panaszlevél — oly nagy, »hogy az ő rettenetes égbekiáltó sok gonoszságok s nyomorgatások miatt az földnek lakosi sem házoknál bátorságosan nem lakhatnak, sem pedig kivűl az mezőben és utakon békességesen nem lehetnek . . . hanem ölik, vágják, verik és tagolják őket, kiváltképpen a nemes Csongrád vármegyei szegénységet, nevezetesen a vásárhelyi szegénységet és több lakosit a nevezett vármegyének ; kiknek marhájokat éjjel és fényes nappal, szemük láttára, minden igaz ok nélkül elővevén hajtják, s tőlök vagy teljességgel elviszik és felprédálják, vagy pedig ha szintén viszszaadják is, csak kész pénzért vagy erős kezesség mellett teszik. Ha ezeknek égbekiáltó gonoszságok meg nem zaboláztatik, félő, az egész alföldség utolsó pusztulásra ne jusson ; mert azzal az ő sok gonoszságukkal az törököt és pogány nemzetet az békességnek felbontásában ellenünk irritálják és provocálják ... « Mindezeknél fogva utasítják a kassai gyűlésre menő követeiket, hogy a nemes statusok előtt azon legyenek, hogy »a sok csintalankodó kóborlók és csavargók« megzaboláztassanak.1

) Az akkori közigazgatási viszonyokra nézve jellemző, hogy Csongrádvármegye ugyanazon időben a szolnoki kajmekantól is kért engedélyt a kóbor tolvajok üldözlietésére.2

) Ugyanezt kérik és adják utasításúl 1669-ben az országgyűlésre készülő követeiknek, jelesül Onody Gáspárnak és Aszalay Andrásnak.3

) A következő évben Csongrádvármegye rendei a főispánnak fizetés fejében 16 tehenet ajánlanak fel.4

) A fenmaradt jegyzőkönyvek töredékei egy betűvel sem tanúsítják, hogy a vármegye közgyűlésein Eorgách főispán valaha részt vett, vagy hogy a fentebbi bajok _ megszüntetése czéljából valami szigorú intézkedést tett volna. O inkább katona volt, aki a török nyugtalanításában és űzésében találta örömét. Mint Érsekújvár kapitánya 1652-ben Nagy-Vezekénynél 4800 lovasból álló török rabló csapatra ütött, melyből 800-an estek el. Igaz, hogy ő is hetven embert veszített, köztük négy hős Eszterházy esett el ; de mégis győzelmesen tért vissza várába. Mindazáltal az udvar kegyét elvesztette. Már az 1655-iki nádorválasztásnál egészen kimaradt a jelöltek sorából ; sőt azon ') Instructio Comitatuum Borsod et Csongrád articulariter unitorum ad Comitem Palatinum Eegni Hungáriáé Concursum die 12-a Novembris Cassoviam indicentem pro Exauditione B. Kesolutionis Regiae ad Gravamina adhuc vera praesentata emanatae. — Borsodm. levéltárban. s) Török-magyarkori okmánytár IV. 329. 1. s) Borsodm. Itár. 4) Magyarorsz. és Erd. képekben. 1853. évf.