Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - II. közl. 213

csongrád varmegye főispánjai. 217 Ott voltak a magyarországi rendek képviselői is, vagy a mint a nemesi jogokat biztosító iratban áll: »a Tiszántúl levő Magyarországnak nagyságos urai, bárói és más kitűnő nemesi.« Kik voltak ott Csongrádból ? — azt bajos meghatározni, mivel ez országgyűlés irományai között a jelen voltak névsora nem található fel. Annyit az elmondottak alapján egész biztossággal mondhatunk, hogy Csongrád, mint török hódoltsági vármegye, mindazon viszontagságokon keresztül ment, melyek az egész alföldet gyér lakosságú pusztasággá tették. Tudjuk, hogy a török hatalma alatt levő magyar vármegyék, mint köztörvényhatóságok, majdnem egészen megszűntek. A hódolt területeken úr volt a török, úr volt a magyar is. Rendesen kétféle hatóság gyakorolta a közigazgatás és az igazságszolgáltatás jogát ; sőt háborús idő lévén, még az is megtörtént, hogy az adót három hatóság szedte : a török császár, a magyar király és az erdélyi fejedelem ! Ezen tűrhetetlen állapot megszüntetése czéljából a magyar rendek az 156ÍJ. évi XXI-dik t. czikkben akképen intézkedtek, hogy ő felségét felkérték, miszerint kedvezve a török s Erdély fejedelme alatt volt alattvalóknak, igyekezzék kieszközölni, hogy azok a törököknek és erdélyi fejedelmeknek is adózni ne kényteleníttessenek ! A török azonban nem sokat törődött az ilyen határozatokkal, sem a vármegyékkel. Neki külön közigazgatási beosztása volt; a szandságok bégjei és kádiái önállóan intézkedtek az ő szokásaik szerint. Minden felmerült bünügyben bírákúl vetették fel magukat, nem annyira azért, hogy igazságot szolgáltassanak, mint inkább azért, hogy bírságolhassanak, s ekként jövedelműket szaporítsák. A közterhek viselésében nem kímélték a különben is kizsarolt népet. Beszedték tőle a Szt.-Gryörgy és Szt.-Demeter napi izspendzsét, a gabona és kerti vetemény tizedét, a méhkas és a karácsonyi sertés adót, — egypár malacztól egy oszporát, s egy karadzsot a föld után. A hol az adókat pontosan befizették, ott a török jó barát volt. Nem avatkozott sem a községi, sem az egyházi belügyekbe. A magyar király azonban nem mondott le egészen a töröknek meghódolt vármegyékhez való jogáról ; és ámbár tényleg a török uralom alatt Csongrádvármegye nem tekintetett magyar törvényhatóságnak, névleg és jogilag mégis fenmaradt, s a benne lakó nép tiszteletben tartotta a magyar alkotmányt. Ebből egy sajátságos jogélet fejlődött ki, melybe ma máiigen nehéz beleképzelnünk magunkat. Ugyanis vármegyénkben is megtörtént, hogy azt közjogilag három hatalom birta egyszerre ; de tényleg nem volt az tartós állapot. A három úr békén megfért egymás mellett ; a vármegye lakossága is békén tűrte