Századok – 1892

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY: Csongrádvármegye főispánjai - II. közl. 213

214 zsilinszky mihály. ellen.« ') A vármegyékben a főispánoktól várta minden párt a saját híveinek védelmét és erősítését. Azért azokat kellett megnyerni ; azoknak hűségét kellett biztosítani. Meg is történt, hogy a koronkint diadalmassá lett ellenkirályok a főispánoktól hűségi esküt követeltek/) melyet sokan le is tettek, de kevesen tartottak meg A hűtlenség és pártváltoztatás napirenden volt. Könnyen érthető, hogy a közállapotok ilyetén megromlása, az élet bizonytalansága és veszélyes volta óvatosakká, ravaszokká és kapzsiakká tette az embereket. A kalandorok száma nemcsak a barcztéren, hanem a községi, városi és megyei közélet terén is hihetetlen módon felszaporodott. Evek teltek el, míg a nemzet nagyjai csak arról győződtek meg, hogy az ország egész területét a pártkirályok egyike sem fogja megszerezni tudni. Nem szenved kétséget, hogy Zápolyai Jánosnak és Ferdinándnak a magyar trónért való SZÍVÓS küzdelme első okul tekinthető arra nézve, hogy Csongrád és a szomszédos délvidéki magyar vármegyék Erdélyhez csatoltassanak. Tudjuk, hogy az 1538-ban Ferdinánd és János királyok között létrejött nagyváradi békekötés két részre szakította az országot, a mennyiben kimondatott, hogy mind a két király birja az általa elfoglalt országrészt. Csongrád vármegye Zápolyai birtokában maradt. Igaz, hogy ugyancsak a nagyváradi békekötés értelmében Zápolyai halála után e vidéknek is Ferdinánd jogara alá kellett volna mennie; de fájdalom, ez nem történhetett meg, mivel János özvegyének Izabellának kiskorú gyermekét, János Zsigmondot a a török császár vette pártfogása alá, s így az ország ezen része, ámbár kegyetlen belháború árán, továbbra is Erdélyhez csatolva maradt és pedig a török fenhatósága alatt. Ferdinánd az 1542-ki beszterczebányai és pozsonyi országgyűléseken rendezte ugyan az adózási és birtokviszonyokat ; gondoskodott arról is, hogy a rablások, fosztogatások és liatalmaskodások megszűnjenek ; e részben a vármegyei tisztviselőket, különösen a főispánokat felelőssé is tette ;8

) de mindez keveset használhatott oly időben, midőn a háború esélyeihez képest nem csak egyes városok, hanem egész vármegyék is erőhatalommal szakíttattak el az illető királytól.4

) Másfelől a török császár II. Szulejmán is rendezni kezdte ') 1536 : 40. t. cz. !) 1536 : 35. 36. és 37. t. cz. 3) V. ö. az 1542-ki beszterczebányai 21, 26—40. t. czikkeket ; továbbá a pozsonyi 1542 : 1 —17. t. cz. ') 1542-ki pozsonyi 35. és 36. t. cz.