Századok – 1892

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Kik voltak az első érsekek? - III. közl. 201

kik voltak az első érsekek ? 207 hivatalos létére is így ír : »Georgio Colociensis ecclesie Unga­rorum Archiepiscopo.« ') De ha ezen adatok följogosítanak bennünket azon állításra, hogy a barabergi leiró szavait nem szükség oly szigorú értelemben vennünk és abbőí"szilárd következtetéseket nem lehet vonnunk, a későbbi egykorú adatok vizsgálása után azonnal láthatjuk, hogy nem is szalad azokat úgy magyaráznunk, mintha 1012-ben a magyaroknak csak egy érseke volt. Nem szabad pedig azért, mert 1012-ben még Anasztáz is élt. Ki bizonyítja ezt? Egy szemtanú : Arnold, regensburgi szerzetes. Szavai tár­gyunkra nézve oly jelentősek, hogy egész terjedelmükben adjuk. »Valami dologért beszéli Arnold Szent-Emmerám élet­rajzához irott előszavában — Magyarországba küldött apátom. S miután a Duna mély medrében többször baj környezett, a pogi­cedi (pogeni) örvénynél szerfölött nagy veszedelembe jutottam. Itt ugyanis a hajósok. .. annyira megrémültek, hogy egymásra tekintvén és mukkanni sem birván a halál félelme miatt, egészen megmerevedtek. Akkor megcsókolva a vértanú (Szent-Emmerám) ereklyéit tartó keresztecskét, el kezdtem gondolkozni : Mit gon­dolsz, vájjon tapasztalom-e a messze földön ismert védőszent segítségét? Egyszerre a hajó, mintha valaki igazítaná, megrándul, az enyészet^torkából kiugrik, noha senki sem kormányozta, vagy inkább az Úr igazította. Aztán szerencsés úton harmadik Pan­nónia földjére értem. Itt Anasztáz érsek másoknál embersége­sebben fogadott és barátságosabban beszélt velem. 0, miután Szent-Emmerámnak ama régi és hibás könyvét olvasta, az ese­mények halmazát a tételekkel együtt (sententiis) jóváhagyta, de azok sorrendjét és nyelvezetét (vestis) nyomós okoknál fogva hibáz­tatta. Hat hétig tartózkodván nála a védőszent emlékére néhány antifonát készítettem responsoriumokkal együtt... Az említett érsek szerzeteseit és udvari papjait megtaníttatta ezekre és a templomban annak vértanúsága napján elénekeltette a szerint, a mint meg van írva: »Távozzanak az avult dolgok szájatokból,« elhagyván az ő régi énekét, melyet a mieink inkább régi szo­kásból énekelnek, mintsem valakinek parancsolatjából. Magyar­országban ezeket cselekedvén és a követséget, a melyért küldöt­tek, elvégezvén vissza mentem Noricumba és ott Regensburgot újra meglátva, elég szeretettel fogadtak a testvérek. Midőn itt roppantúl vágyódtam valami szépet és nevezetest hallani Szent-Emmerámról vagy olyasmit látni, ezt álmodtam.. . « 2) •1 Jaffé, Regesta Pontificum 373. 1. s) Pertz, Momim. Germ. Scriptores IV. 547 — 548. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom