Századok – 1892
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Nyomozások a pápai levéltárakban. - II. közl. 187
a pápai levéltárakban. 197 »Szombaton ő felségével és másnap Ernő főherczeggel behatóan tárgyaltam az esztergomi érsekség és az üresedésben levő többi püspökségek betöltésének ügyét. Mindketten némileg tartózkodók voltak. Két nagyhírű főpap versengése következtében attól tartanak, hogy az esztergomi érsekség betöltése az országgyűlésnek a királyi előterjesztések tárgyában nyilvánuló kedvező hangulatát megzavarhatná. Az egyik a győri püspök az ország főcancellárja, a másik az egri püspök a királyi helytartó.1 ) Amaz arra támaszkodik, hogy előkelő nemes család sarja, régibb főpap, már a trienti zsinaton is részt vett, mindig az udvarnál működött, országos ügyeket intézve. Az utóbbi arra utal, hogy habár a királynak az esztergomi érsek kinevezésénél korlátlan szabadsága van, mégis ősi szokás az, hogy mindig az egri püspök emeltetik az esztergomi székre. En részemről, anélkül hogy a kettő közöl az egyiket vagy másikat ajánlanám, a leghathatósabb módon esedeztem ő felségének, hogy ha nem előbb, legalább az országgyűlés befejezése után nevezze ki az érseket. Előadtam, hogy az egyházi javakat bitorolva és nagyszámú híveket főpásztor nélkül hagyva, súlyosan terheli lelkiismeretét .... 0 felsége kijelenté, hogy maga is hőn óhajtja az érsek kinevezését, és ki is fogja nevezni mielőbb, de kételkedik, vájjon lehetséges lesz-e ezt az országgyűlés alatt megtennie.« Három hét múlva a nuncius újból sürgette a királynál a kinevezést. Ezen audientiájáról (február 13-ikán) így ír: »0 felsége szokása ellenére nyiltan és tüzetesen szólott az esztergomi érsek kinevezéséről. Határozottan kinyilatkoztatta, hogy ama két főpap közöl egyiket sem nevezheti ki, nehogy a másikat megsértse, a mi nagy hátrányokkal járna. Én azt válaszolám, hogy a mi Draskovicsot illeti tudom, hogy a maga érdekével nem gondol, s csak az az óhajtása, hogy az esztergomi érsekség töltessék be. Azonban meggyőződtem arról, hogy ő felsége szilárdul el van tökéllve üresedésben hagyni az esztergomi érsekséget, egyrészről azért, mert ama két főpap közöl egyiket sem akarja el idegeníteni, más részről pedig azért, mert a törökök ellen épiilő ') Draskovics György és Badecsi István.
