Századok – 1892

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Nyomozások a pápai levéltárakban. - II. közl. 187

a pápai levéltárakban. 195 A mohácsi vészt megelőző időből Burgio bárónak és Campeggio bibornoknak Vatikáni Okirattárunkban közzé tett jelentésein kívül, hazánk történetét illetőleg alig nyújt valamit a vatikáni levéltár. Megemlíthejük mégis az 1521-ik évi wormsi birodalmi gyűlésre küldött nuncius leveleit, melyekben megemlékezik a magyar király követeinek tevékenységéről, különösen Verbőczi Istvánról, ki Luthert asztalához híva meg, magyar módon tett kísérletet őt engedékenységre hajlítani. A mohácsi vészt követő időkben csak kivételesen küldettek nunciusok Magyarországba : János királyhoz, Báthory István és Zsigmond erdélyi fejedelmekhez. De az I. Ferdinánd és utódainak udvaránál működő nunciusok kötelességszerűen hazánkra is kiterjesztették figyelmöket. Jelentéseik nem egyenlő mértékben, de többnyire behatóan ismertetik a magyarországi egyházi, politikai és hadi eseményeket. És például, Martinengo nunciusnak az 1551- 1553. években írt jelentései úgy szólván kizárólag Magyarországgal s Erdélylyel foglalkoznak. Rendkívül fontos részleteket tartalmaznak Fráter György megöletéséről és az azt követő eseményekről. Az országgyűlések tárgyalásainak történetéhez is bőven nyújtanak adatokat a nunciusok jelentései ; mert azok mindig személyesen jelen voltak az országgyűléseken, a melyekre az udvart kisérték. Néha az ország más városait is meglátogatták. így például Bonomo vercelli püspök 1582 elején, a pozsonyi országgyűlés befejezése után, Nagyszombatba, Győrré, Komáromba és az akkor épülő (Érsek) Újvárba is kirándult. Egy más alkalommal Szombathelyre ment és Slavoniábau a lepoglavai kolostorban a Pálos-rend reformja ügyében tanácskozmányokat tartott. A nunciusok ugyanis nemcsak a tudósító szerepére voltak hivatva. Feladatuk volt : az egyház érdekeinek megóvása minden téren és a szent szék hatóságának gyakorlása. Magyarországon, a protestantismus terjedése és a török hódítás következtében, végső romlás szélére jutott katli. egyház nagy mértékben igénybe vette buzgó gondoskodásukat. A sokféle nehézségek sorában, amikkel meg kellett küzdeniük, bizonyára nem a legkisebb volt az, a mit maga a királyi kormány támasztott azzal, hogy éveken át üresedésben hagyta