Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Rácz Kálmán: A Károlyi Gáspár és Káldi György bibliafordításai stb. 166

166 történeti irodalom. szerző Béla történetét, a város nevét a Biela pataktól származtatván, nem pedig IV. Bélától. Leírja itt a német telepeseket, a bíró és a többi hivatalnokok választását, fizetését, az egyes kiválóbb bírák és férfiak életrajzával, s az akkor történt fontosabb események chronologiai felsorolásával egész 1890-ig. A negyedik fejezetben tárgyalja az egyházi és iskolai viszonyokat, az ötödikben a lakosok főfoglalkozásának, a hatodikban az adózási s védkötelezettségi, a hetedikben az építési és népesedési, a nyolczadikban a régi és új egyletek történetét. A kilenczedik fejezetben adja a város birtokviszonyát, pőréit stb. A tizedikben a századokon át megesett különböző elemi csapásokat, a tizenegyedik fejezetben az egészségi állapotokat, a tizenkettedikben a népszokásokat, nyelvjárást stb., végiil az utolsóban a város fejlődésére hatással volt kiváló egyének életrajzát. Okmány, függelék és a helynévmutató zárják be a monographiát. Mint e rövid tartalomjegyzék is mutatja, Wéber helyesen osztotta fel tárgyát, s a mennyiben a város kultúrtörténetének szentelte könyve legnagyobb részét s az egyes fejezeteknél valóban nagy szorgalommal állította össze adatait, hasznos szolgálatot tett monographiai irodalmunknak. A Károlyi Gáspár és Káldi György bibliafordításai és a Károlyibiblia védelme. Irta Rácz Kálmán sárospataki theol. segédtanár. Sároqmtak, 1892. 8-adr. 70 l. A fökérdés, melyre szerző a 70 lapra terjedő füzetben felelni akar az, hogy »méltó-e a Káldí-biblia a Károlyié mellett arra, hogy a Károlyibibliát, mint egészen tévesztettet és hamisat, kiszorítsa a közhasználatból«, a mint ezt Káldi a maga bibliafordításának annak idején czélál tíizte ki ? A feleletet az 5 fejezetre osztott tanulmányban adja meg. Az 1. §-ban rámutat Károlyi és Káldi fordításainak forrásmüveire s néhány megjegyzést tesz ezekre ; a 2-ikban összehasonlításokat tesz a két fordítás között, parallel közölvén belőlük a II. Kir. II. 1 -21 verseket, a CX. Zsoltárt, Hoseás V. fejezetét és az áj testamentumból a II. Kor. XIII. fejezetet : a 3-ikban Károlyi és Káldi stylusát bírálja a világosság, a szabatossag és a nyelvtisztaság szempontjából ; a 4-ikben ismerteti Károlyi »előljáró beszédének« vádjait a Vulgata ellen s erre • Pázmánynak és Káldinak viszont-tiimadásait a Károli fordítására és bírálja e támadásokat, tekintettel főleg Pósaházi Jánosnak »Igazság Istápja« ezimií müvében foglalt apológiájára. Kár, hogy sem Pécsváradinak, sem Dengeleginek müveire nem reflect ál, ámbár munkáikat, legalább czímök után, ismerni látszik. Végül az 5. fejezetben Ballagi Mórnak a Károlyi-biblia ellen intézett támadásait ismerteti s azok ellenében is védelmébe veszi Károlyit. A tanulmány kétségtelenül nagy utánjárással és szorgalommal van írva. Az összehasonlításoknál az eredeti szövegre tekintettel tett megjegyzései egészen helyesek és tárgyilagosak. Védelmül felhozott bizonyítékai alaposak. Csak a polémia hangjában kellett volna megőriznie azt az objectivitást, a mely semmiféle bántó vagy kicsinyítő jelzővel nem illeti ellenfelét, hanem mindég