Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - Névnélküliek: - Wéber S.: Geschichte der Stadt Béla. 165

történeti 1roualom. 165-enged. — Kuriózumként legyen fölemlítve, hogy az »Angyal« név még a Szalók nb. Angalus férfinál is előfordul, míg női alakjára »Angelka«-ra a Hunt-Pázmán nb. I. »Buken comes leányá«-nál akadunk. Hogy archontoloc/iánk kiváló mérvben lett e kötet által gyarapítva, kétséget nem szenved ; így találjuk pl. 1243-ban az első esetet arra, hogy egy szolgagyőri főispán (Bertrand) okiratot bocsát ki. A kötet e tekintetben oly dús tartalmú, hogy még azon főispánoknál is, kiket már az eddigi okmánytárok alapján jól ismerünk, pl. a pozsonymegyeieknél, mégis egynéhány kiegészítő chronologiai adatra akadunk. — Máskülönben pedig sajnos, hogy e kötetben is a régi okiratok ama gyakori könnyelműségével találkozunk, hogy a reánk nézve felette érdekes személyeket meg nem nevezik. II. Moys nádor özvegyéről pl., kinek az Árpádokkal való rokonsági viszonyát mindeddig nem ismerjük, elég okirat szól e kötetben, de egyetlenegy sincs köztük, mely nevét megnevezné. Kivánoni, hogy érdemdús szerkesztője részére még számos év legyen reserválva arra, hogy kitűnő vállalatát folytathassa, mert gyorsan élő nemzedékünkre sokkal helyesebben lehet alkalmazni a római költő azon distichonát, melyet IV. Béla ifjabb király 1224-ben (142. lapon) egyik okiratában használ: »Cuncta trahit secum vertitque volubile tempus, Nec patitur certa currere queque via !« DR. WERTNER MÓR. Gescliichte der Stadt Béla. Ein Beitrag zur Zipxer und vaterländischen Gexchichtnjorscliung, von S. Weber. Itjló, 1892. 444 l. s több képpel> Wéber Samu neve nem ismeretlen a »Századok« olvasói előtt. Szorgalmas búvár, ki folytonosan kutatja a szepesi levéltárakat, s tanulmányaival beszámol. Úgy czikkei, mint önálló munkái mind magokon viselik az alapos kutatást, s daczára az adathalmaznak, még sem lesznek unalmasakká. Ezen könyve is tanulságos, s belőle Béla városának egész bel- és küléletével megismerkedünk. Huufalvy Pál irta hozzá a bevezetést, igen elismerően és melegen ajánlva. A könyv 13 fejezetre oszlik; az elsőben adja a város fekvését, talajviszonyát, éghajlatát s termékeit, a másodikban Béla régi történetíróit, illetve, hogy kik említik fel munkájúkban. Első ezek közt az 1639. körül élt Fröhlich Dávid késmárki professor, ki említett évben kiadott művében beszél Béla városáról s lakóiról. Az 1722-ben néhai Bohusch lelkésztől kiadott iníí említi, hogy 1705-ben a Rokusz felé terjedő naphtával telített föld meggyuladt s daczára, hogy körülárkolták, őszig, a nagy esőzésekig égett. A harmadik fejezetben kezdi tárgyalni