Századok – 1892
II. Könyvismertetések és birálatok - TAGÁNYI KÁROLY: Orosz történetirás. - I. közl. 145
történeti irodalom, 147 melynek közlönye természetesen első sorban pánszláv politikát űz, de néha komolyabb történeti ezikkeket is hoz.1 ) Mindezen cs. társulatok mellett is az orosz kormány fejt ki •legnagyobb tevékenységet, különösen a tört. kútfők kiadása körül. A külügyi-, belügyi-, hadi-, tengerészeti- és igazságügyi ministeriumok, valamint a czári uradalmak ministeriuma is szakadatlanul publicálják az alattuk álló fővárosi és vidéki államlevéltárak gazdag s elsőrangú kútfői becscsel biró anyagát, azonkívül, hogy e levéltárak mindegyikének külön történelmi bizottsága és közlönye is van.2) A földolgozás szempontjából is az összes történelmi folyóiratok között kétségtelenül legtekintélyesebb az orosz közoktatásügyi ministeriumnak (Zsurnál Minisztersztva Národnavo Proszvjescsenija) most már a hatodik évtizedben járó havi közlönye. A hivatalos intézkedéseknek, tanügynek és a klasszika pbilologiának szánt állandó rovatokon kívül, e közlöny a legnagyobb súlyt a történelemre fekteti. Czikkeit s történelmi kritikáit a legkiválóbb történetírók írják, a mint hogy magát az egész folyóiratot is a hírneves byzantinista Yaszilyevszkij szerkeszti. A történettudománynak ezen mintegy rendes hadseregén kívül, történelmi adatok gyüjésében, feldolgozásában szinte öntudatlanul maga a publikum is részt vesz. Talán sehol sem írnak annyi memoire-t, följegyzést, anekdotát, naplót stb. mint Oroszországban. íróik közt — az az érdekes — az orosz intelligenczia minden rétegét képviselve találjuk : tábornokokat, ministereket, főurakat csak úgy, mint a gentry vagy a hivatalnoki vagy a tiszti kar kis embereit, kereskedőket stb. és az iró s művész világ minden speciesét. Mert ne feledjük el, hogy ugyanazok a tulajdonságok, melyek egy Dosztojevszkij vagy Tolsztojban mindenkit csodálatra ragadnak : az a pihenést nem ismerő, mániaszerű megfigyelési ösztön, az az éles objectivitás, mely önnön gyöngeségeit is a végletekig képes elemezni, — kicsiben minden oroszban megvannak. Ilyen természeti adományok mellett aztán, ') Egy ilyent, Vaszilyevszkij tanulmányát, jeles szlavistánk Hodinka A ismertette a »Történelmi Tár« 1889. évfolyamában 209—229. 11. ") E vidéki levéltárak és bizottságok csak nemrég —- 1878 óta — állíttattak fel, igen praktikus módon. A pétervári arch, társulat (mert Oroszországban — ez is sajátságos ! — az archaeologia körébe utalták az oklevelek kiadását, palaeographiát, diplomatikát stb.) ugyanis specialis levéltárnokokat képez ki, hogy azután ezek az egyes vidéki kormányzóságokban levéltári bizottságokat alakítsanak. Egy ilyen bizottságnak további feladata az, hogy a kormányzóság területén szétszórt összes hatósági levéltárakat az illető megye központjába összegyűjtsék, rendezzék, kezeljék s a fontosabb anyagot publikálják. A programm teljes sikert aratott s ma már tíz kormányzóságnak van ilyen központi levéltára. — Bizony mi is követhetnők e kitűnő ipéldát, s nem örökké hallucinálnunk üres jogokon és sérelmeken ! 10*
