Századok – 1892

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Közállapotok Csanádvármegyében a török uralom után. 107

KÖZÁLLAPOTOK CSANÁD VÁRMEGYÉBEN A TÖRÖK URALOM UTÁN. 1685-ben Arad, a következő évben Szeged is elvétetvén az ozmánoktól, midőn Thököly Imrét Bádeni Lajos Oláhországba szorította ki, a Maros-vonal mindkét partja megszűnt tényleg tartozandósága lenni a temesvári szandsákságnak. Nem volt ugyan egészen biztosított terület, mert a török, meggörnyedve bár a császári hadak súlyos csapásai alatt, még mindig benn ült az erős Temesvárban ; de komolyan veszélyeztetett terület sem volt az többé. Lippa, Solymos, Jenő, Nagylak, sőt hosszabb időközönként Csanád is I. Lipót hatalmának hódolt ; mióta pedig Buda és Nagyvárad szintén szei'encsésen visszakerültek, és a gyilkos zalánkeméni ütközetben Köprili Musztafa százezernyi seregét az egyesült keresztény hadak megsemmisítették, már nemcsak a Maros-Körös közét, de az alsó Tisza egész vidékét is felszabadított f öldnek lehetett tekinteni. A zentai győzelem óta a Tiszán túlnani, vagyis a mai torontáli rész is tényleg a császár birodalmához tartozott, úgy hogy a délmagyarországi török határvonal Titelnél kezdődvén, nem Szegedig, hanem csak Zentáig, és illetve a mai torontáli oldalon az Aranka torkolatáig haladt, hol kelet felé fordulva, Pécskával szemben a Maros balpartjának egy pontján végződék.A keresztény fegyverek e szerencsés birtoklása és a szerzemények megtartásához kötött teljes bizalom magyarázza meg correctül azon körülményt, hogy Lipót már az 1690-dik év nyarán befogadja hazánkba Csernovics Arzénius albániai és dél-szerbiai hi veit, és a bevándorolt 37,000 szerb család nagyobb rajait a Szerémségben, Szlavóniában, Buda környékén, főkép pedig a Tisza és Maros jobb partja hosszában helyezi el. Itt már az árpádházi királyok korában számos szerb nép lakott vegyesen a magyarság között. 1404-ben törökök által V. ö. Szentkláray : Száz év Dél-Magvarovszág újabb történetéből. T. k. 13. 1.