Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - I. közl. 447

450 dit. kvacsala jános. művelték. Ez részben örökség volt a középkor hagyományából,, részint a theologia természetében rejlő követelmény. A középkor hagyománya azonban nemcsak ily alaki volt, a protestáns theologia nagy részben elfogadta a scholastikusnak »organon«-ját is, az Aristoteles-féle bölcsészetet, s használta czéljaira, míg Ramus fel nem emelte ellene szavát. Lényegben kevés újat találunk Ramus bölcseletében, de főgondolata volt tiltakozás a pogány tekintély imádása ellen. Fontosak ugyan főleg iskolakönyvei, de szereplése eredményeinek súlypontját az oppositio felkeltésébe helyezzük, mely oppositio azután átvonúlt az egész keresztyén világon s egy századig az ő nevét használta jelszavúl a scholasticismus merősége ellen való harczban. Nem kisebb, bár rövidebb ideig tartó mozgalmat keltett Raymundus Lullus Ars Magna-jának Giordano Brúnó s mások általi felelevenítése. E mű köre voltakép logikai, a főbb logikai és metaphysikai fogalmakat combinálja és varialja mindennemű arithmetikai és geometriai képletek segélyével, s utasításokat ad ezeknek minemű használatára nézve. E »felfedezés« — mondtuk, nagy mozgalmat keltett s számosan csatlakoztak Lullushoz, magyarázva és tovafejtve tanait. — Természetesen már e bölcselkedés szelleme is elárúlja, hogy egészben a világnézlet aristotelesi maradt, valamint a Ramus-féle is, úgy, hogy azért valaki lehetett Aristotelesnek. Ramusnak és Raymundus Lullusnak híve egyszerre, híve tehát azon iránynak, mely logikai és metaphysikai kérdések megoldásában találja a philosophia feladatát, s ily úton teljesíttet vele szolgálatokat a theologia számára. Ilyen volt Alstedt; s e nembe vágtak első művei. Legelső műve (1609.) a Lullus-féle »ars« kulcsa; a következő évben pedig kimutatni iparkodott, hogy a három fennt nevezett bölcsész egybehangzik. Criticus de infinitio harmonico, id est Tractatus brevis et perspicuus de harmonica philosophiae Aristoteleae, Lullianae et Rameae. Ugyanazon évben kelt Panacea filosophicája, melyben az egyetemes ismerni való tanítására és tanulására ad útmutatást és pedig Keckerman szerint, ki tudvalevőleg Aristoteles híve volt, de ugyanott Lullust is és Tymplert is idézi. Alstedt ily szellemben nagy termékenységet tanúsított. Alkalmasint szükségtől indíttatva, tankönyveket irt tanulói számára ; művei száma 1609—1620-ig 40-re megy fel. E művek tárgyai a theologia, mathematika, metaphysika, szótárírás, mnemonistika, physika, rhetorika, grammatika, Ramus-féle logika s encyclopaedia köréből vannak véve. ') ') Lásd Alstedt műveinek összeállítását. Les Memoires de Nieéron. Tom. XLI. p. 291. ete.