Századok – 1891
Tárcza; Jelesebb hazai művek ismertetése - Szendrei János „Miskolcz város okmánytára” 603
tárcza. 603' itt csak röviden kívántuk felhívni reá a közfigyelmet, melyet az Ízlésesen kiállított s igen ügyesen, nagy forrástanulmány alapján összeállított munka méltán megérdemel. —- MISKOI.CZ VÁROS TÖRTÉNETE ÉS EGYETEMES HELYIRATÁ-ból a 3-dik kötetet, az okmánytárt adta ki dr. Szendrei János tagtársunk és a város monographiájának írója. 313 oklevelet közöl 25 levéltárból 1225— 1843-ig. A városi jegyzökönyvekből is 1569-től 1740-ig közöl érdekesebb dolgokat, úgy jogi, mint birtokviszonyi, közművelődési adatokat hozván fel belőlök. Az index elég terjedelmes, de kívánatos lett volna, hogy az egy névre vonatkozó összes helyeket csak egy név alatt sorolta volna fel, a külömböző irásmodorokat pedig mint variánsokat zárjelbe adta volna. Példáúl csak a Miskolcz nevet hozzuk fel, mely elrettentő példa erre. Az olyan eljárás is csak meguehezíti az index használhatóságát, hogy a személyeket, kiknek nevei latinál fordúlnak elő, a keresztneveknél közli, a helyett hogy vezeték nevüknél fogva sorolta volna be. Pl. Alexander filii Michaelio de Myskouch s a többi Alexanderek, mely névnél az Alexandri filii Nicolainál nem lehet tudni, hogy az is de genere Miskouch. Egyáltalában az index minden rendszer nélküli. A sajtóhibák teljes három levelet tesznek ki. A könyv csinos kiállítású ; külömben még visszatérünk reá. -— A MAGYAROK TÖRTÉNELME czím alatt két vaskos kötetet adott ki dr. Csuday Jenő tagtársunk. A könyv egész napjainkig hozza le az eseményeket s csinos kiállítású, de kívánatos lett volna, hogy necsak a politikai eseményeket irta volna meg, hanem behatóbban foglalkozott volna a műveltségi állapottal, irodalommal 3tb. mert ezek is ép oly fontos szerepet játszanak egy nép történetében, mint a politikai események. Visszatérvén még úgy is a könyvre, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy lelkesen, itt-ott egész hévvel van irva s általában élvezetes modorban. — A SZEGEDI VESZEDELEM czím alatt különlenyomatban is kiadta Czímer Károly azon tanulmányát, mely a Hadtörténelmi Közleményekben jelent meg. Az 1552. évi török háború bevezetésének története ez. Előadván röviden Szeged virágzó állapotba jutását, elesését 1542-ben, eljut a hadjárat előkészítéséhez. Ebben főszerep az akkori főbírónak Tóth Mihálynak jutott, ki egészen azon eszmének élt, hogy először is a törököket űzze el, azután a katholikus hitet újra felvirágoztassa, erősen elterjedvén a reformatio a városban. Érdekesen írja le a krónikák s új adatok nyomán a hadjáratot, először szerencsés fejleményét, de azutáu a sereg kapzsisága s a nem összevágó vezénylet következtében annál gyászosabb kudarczát, melyet hasonló czím alatt Tinódy is megénekelt. A dúlás, fosztogatás, gyilkolás borzasztó volt, különösen a hajdúkat vágták le irgalom nélkül a törökök, a lakosság közül is körülbelül 12,000 öletett le. Tóth Mihály maga megmenekült. Szeged, a »kincses« egészen elpusztúlt, s csak később tudta a török újra vissza-édesgetni a lakosság egy kis részét, azonban nem lett abból többet a kultura központja, hanem piszkos török város. Szerző ügyesen írta meg SZÁZADOK. 1891. VII. FŰZEI. 42
