Századok – 1891
Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - V. és befejező közl. 785
FIUME TÖRTÉNETÉBEN. 795 megkapja a püspöki czímet s a megfelelő javadalmat. A főherczeg ez évi dotácziót már meg is szabta volt 1200 forintban, s a szükséges alap előteremtésére egyebek közt úgy rendelkezett, hogy a pedenai püspöknek igazgatására bízott pisinói prépostság jövedelméből évi 500 frt e czélra fordíttassék. A polai püspök természetesen mindent elkövetett arra, hogy e tervet meghiúsítsa ; első sorban V. Pál pápához fordult, hogy saját érdekében közbenjárásra bírja. A pápai nuncius igyekezett is Ferdinándot szándékáról lebeszélni, de hasztalan; a főherczeg »nagy hévvel karolta volt fel ez ügyet, melyet háza díszére válónak s könnyen kivihetőnek tartott.« ') Miért nem létesült ez alkalommal a fiumei püspökség, azt nem sikerűit kiderítenünk. Lehet, hogy mégis a szent szék ellenzésén mult. E kérdés azonban azóta is többször fölmerült még. II. József, a nagy reformátor, ugyan még nem gondolt önálló fiumei püspökségre, s beérte azzal, hogy a káptalant a polai püspök idegen hatósága alól kivonva a zengi püspöknek »ad personam« rendelje alá; — azonban 1821-ben újra aktuálissá vált a fiumei püspökség kérdése. Megoldása csak azon mult, hogy akkor már küszöbön volt a francziák által teremtett Illyr tartomány feloszlatása s Fiume visszacsatolása Magyarországhoz.2) De még a Fiume közjogi helyzetének végleges megoldása tárgyában ülésezett legutolsó regnicoláris küldöttség tárgyalásai alkalmával is napirenden volt a fiumei püspökség kérdése, s a fiumei küldöttek egyik postulatumát képezte. Nincs kizárva a lehetőség, hogy újra felszínre ne kerüljön. * * ') Salvago gráczi nuncius jelentése, 1609. clecz. 14. »Quello deli' erettione del vescovato a Fiume, per il quale insiste tuttavia monsig. Claudio vescovo di Pola . ... è di qualche consideratione per le ragione che allegai con altre mie (ez ügy tehát nem volt egészen új keletű), e si vedde, che il principe 1' ha abbraeciato con ardore .... — rimostrai a S. A. le gran difficoltà, ma per quello che posso giudicare con poco frutto, essendogli stato proposto questo negotio per honorevole et molto facile.« Tlieiner, Yet. mon. slav. mer. II., 108. 1. s) Almanacco Fiumano, 1860. 125. 1.