Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - KOMÁROMY ANDRÁS: A Rákóczyak kincse Munkácsvárában 736

MUNKÁCS VÁllÁliAN. 743 való sok hadakozásában szüksége lett volna reá, holott a kincs egy része a Lorántffyakról maradt stb. Október 30-án Munkács várában folyt a tanúkihallgatás, mikor is Szilva alias Gombkötő Mihály előadá, hogy hallomás szerint sok kincset, állítólag 20 vagy 24 vasasládát szállítottak Patakról Munkácsra, de hogy hová tették? nem tudja. Egy alkalommal Hunyadyné a következőket beszélte előtte: »Rozinán Jánosné adott valami gyöngyöket kezembe, hogy felfűzzem, melyeket én Báthory Zsófia fejedelemasszonyénak ösmervén lenni, nagyot fohászkodtam és mondottam : 0 én édes kegyelmes asszonyom jószága ! Kire Rozmánné asszonyom kikapja kezemből először mondván : sohasem volt biz az ; azután megént azt mondá: Én kuruczoktól vettem, kié volt ? nem tudom.« Tanú maga is három rakás igaz gyöngyöt látott nevezett Rozmánnénál, pedig nyilvános dolog, hogy szegény volt s annak előtte »egy rosz szoknyában járt.« Kertész Pálné, Dobó Erzsébet asszony, Zrínyi Ilona idejében Madácsnál szolgálván, igen jól hallotta, mert közel állott, mikor gazdája következőképen szóllott feleségéhez : »Isten engem úgy segéljen! a Lorántffy Zsuzsánna pénze Báthory Zsófia fejedelemasszony pénzével együtt a szakáll szárasztanak altjában vagyon eltéve; mi mennyit költ asszonyunk, még sem veszi föl azt a sok kincset stb.« Munkács feladása után Roszmánné szolgálója volt, a kinek férje akkor hatalmas ember, »őfelsége részéről udvar bíró« vala. Látta is asszonyát gyakorta az író deákkal együtt jönni-menni a tárházakban, és nyitogatni az arany ezüst mívekkel, drága öltöző ruhákkal, szőnyegekkel, kárpitokkal- lóra való ezüst szerszámokkal stb. rakott ládákat. Tudja nyilván, hogy Roszmánné asszonyom sok mindenféle drága portékát hordatott le azokból a városban lévő szállására, A capitulatio előtt Kellemesi, Absolon és Izdenczi uramék főző asszonya volt s mikor hirelni kezdék, hogy feladják a várat, észrevette, bogy Kellemesi,l) meg az öreg tizedes Kolbász, két kőmivessel együtt kapu zárás után szorgalmatosan hordtak valamit a felső vár árkába, »az hová az felemelő ajtó szolgál.«. Csaknem egy egész hétig tartott ez a titokteljes munka s néha éjfél után kerültek haza, tanú azonban, bár ablakánál leselkedvén minden mozdulatokra figyelt, a nagy sötétség miatt sehogy sem tudta kivenni, hogy mit hurczolnak. Látta ugyan Kellemesit ]) Kellemesi János már 1683-ban Thököly pohárnoka volt. (Monuni. Hung. Hist. XXIV. k. 88. 1.) Izdenczy egykor tokaji kapitány 1688-ben került Munkácsra. Thaly id. m. 82. 1.