Századok – 1891

Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - IV. közl. 697

7(18 az uszkokok ks velenczések. Az 1612-iki bécsi szerződés Achilles-sarkát a szabad tengeri kereskedés függőben maradt kérdése képezte. E fejezet bevezető soraiban már előadtuk azt az állandó sérelmet, melyet Yelencze a vámszedési és árumegállító jog bitorlása által az osztrák-magyar tengeri kereskedelem kárára elkövetett. Elmondottuk azon a helyen, hogy az osztrák kormány már a XVI. század dereka óta folyvást azon igyekezett, hogy e visszaélést megszüntesse. Az uszkokok tengeri rablásai ép alkalmas eszköznek látszottak arra, hogy Ausztria a tengeri kereskedelmét rendszeresen elnyomó köztársaságra ez irányban pressiót gyakoroljon. Innen az állandó törekvés a tengeri hajózás kérdésének az uszkok kérdéssel kapcsolatban való megoldására oly czélzattal, hogy a köztársaság az uszkokok végleges megfékezéséseért compensatióképen a tengeri kereskedelmet teljesen szabadon engedje. Az uszkokok áttelepítése és más őrséggel való felváltása tetemes pénzbeli áldozatokat is igényelt: méltányosnak tetszhetett tehát, hogy a köztársaság ennek fejében más előnyöket nyújtson, lemondván az Adrián gyakorolt kizárólagos monopoliumáról. A békeállapot így nem lehetett tartós. A bécsi szerződés által teljesen ki nem elégített főherczegi kormány nem látott hozzá kellő gyorsasággal a tetemes költséget és erőfeszítést igénylő gyökeres intézkedésekhez, minek az lőn az eredménye, hogy az uszkokok tovább is folytatták portyázásaikat. Egyelőre csak török területre csaptak be, — azt vélvén, hogy ez által a bécsi szerződésnek nem praejudikálnak. Már 1613. febr. 7-én Sebenico velenczei területén át betörtek Bosnyába; nemsokára ezután a Narenta mentén egész Trebiajéig hatoltak s e várost feldúlva temérdek fogolylyal és prédával tértek vissza. A bosnyai basa fenyegetéseire Yelencze újból felszólalt e portyázások ellen, melyek miatt a törökök a köztársaságot tették felelőssé. VI. Atque hoc procurabit illustrissimes dominus legátus reipublicae, íjuod quantocitius executioni mandabitur, aliter quod sua serenitas ex parte sua non vult obiigari. VII. Quod ad libérant navigationem maris sua serenitas, uti etiam legátus, id ad aliam tractationem remiserunt. Cornes Franciscus Khevenhiller, legati (?) maiestatis cesareae, dux Marchio de 1' Erma, Petrus Gritti legati serenissimae reipublicae Venetae.