Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - V. J.: Báró Jósika Miklós élete és munkái. (Irty Szaák Lujza ism.) 674

TÖRTÉNETI ITtODALOM. 675 különben megérett Jósika, vagy egy hozzá hasonló nagy író eszméinek s irányának befogadására. Innen van, hogy első regényeit érdemök felett magasztalták. Úgy szólván tehát minden nagyobb megerőltetés nélkül megnyerte a közönséget s pedig oly mértékben, a milyenhez foghatót keveset mutat fel a magyar irodalomtörténet. Egyszerre híres íróvá lett, mint például a század elején Berzsenyi, vagy legutóbb Arany János. Mondanunk sem kell, hogy a tehetség nagysága s az időpont alkalmassága mellett a műfaj népszerűsége is tekintetbe veendő, a melynek művelését Jósika megkezdte. A nélkül, hogy itt e műfaj s Jósika regényeinek aesthetikai értékéről szólanánk: egy különös és egészen sajátságos jelenséget kívánunk megjegyezni, amely a magyar irodalomtörténetírók eljárásán igen feltűnően észrevehető s a mely Szaák Luiza művében is megvan. Ugy tetszik, mintha a különböző költői műfajok művelőinek nem összes hatását vennék irányadó szempontnak, mikor az illető írót beleállítják a kor politikai s irodalmi állapotainak keretébe, hanem csak azon műfajok művelőiét, a melyekben a szóban forgó író is dolgozott. Hogy Jósika regénynyel lépett föl : ebből nem következik, hogy az irodalmi műfajok többi képviselőitől nem fogadott el kisebb-nagyobb hatást s hogy azok nem készítettek neki utat, habár csekélyebb mértékben is, mint példáúl Fáy András. Úgy hisszük, a helyes történeti szempont azt követeli, hogy az eszmék és irányok egész összeségét tekintetbe vegye az író, mikor egy-egy műfaj oly, akkor szinte kizárólagos művelőjének maradandó hatásáról szól, mint a milyen Jósika. Csak így lehet a tehetség teljes mértékét megbecsülni s neki igazságot szolgáltatni, másfélül pedig a kortársakat is tiszta fényben mutatni föl. A magyar irodalomtörténetben a verses költészet képviselői s a regényírók mintha egymásnak merő ellenségei volnának: működésük együttes hatását nem igen látják történetnyomozóink, így vagyunk Szaák Luiza könyvével is. Ha valahol : Jósika első sikereinek megértésére csakugyan szükséges lett volna e szempont figyelembe vétele, mert hiszen Jósika sem egyszerre, nem egy varázsütésre állott elő, mint Minerva Jupiter fejéből. Szaák Luiza huszonegy sorban végez az irodalomtörténeti kerettel, megemlítvén három nevet, a kiknek viselői Jósikának hírnökei voltak. Talán nem szükség, hogy ez eljárás eredménytelenségét fejtegessük: észrevételünk igazsága kétségtelen s elvitathatatlan. De nem ez a mű legnagyobb hibája, hanem az, hogy a mi mondanivalója lett volna az írónak : nem tudta valamelyes tömörebb formában előadni, hogy a szavak árjában ne veszne el a gondolat magva. Szaák Luiza lelkiismeretesen látott