Századok – 1891
Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A cziszterczi apátságok története. (Irta Békeffy Remig ism.) 663
TÖRTÉNETI IRODALOM. 665 Pestmegyében, Szent-Márton az egykori Pilismegyében, ma nem tudjuk helyét; Szent-Péter, másként Fertályföld a Csallóközben, a szent-endrei sziget és Visegrád. Kapott még a pilisi apátság évenkint kétezer darab (zuan) kősót a királytól, a beszállásolástól és vámtól mentes volt és közvetlenül a királyi bíróság alá tartozott. A középkori helyrajz mívelője becses részleteket talál szerző müvének e gondosan kidolgozott szakaszában, melyet az apátság magyarországi birtokainak térképe előz meg. A következő fejezetben a pilisi apátság életét festi a szerző - élénken, érdekesen, a legparányibb adatot is földolgozván. Megértjük e fejezetből, hogy a pilisi apátság mind nagyobb népszerűségnek örvendett. Napról-napra szaporodott a kis telep, mely 1190-ben már, tehát hat évi fönnállása után a pásztói, 1232-ben &r bél-három-kuti, 1263-ban pedig az ábrahámi rajt eresztette. És mivel a kitelepítésnek, a rendi szigorú szabályok értelmében, csak akkor volt helye, ha valamely anyakolostor legalább hatvan lakót számlált, szinte meglepő jelenség tárul szemeink elé. A tatárok Pilist fölégették, kirabolták, de le nem rombolták ; oklevelei azonban Esztergám város elfoglalásakor elhamvadtak. Ezek pótlására adta IY. Béla király 1254. junius 28. arany pecsétes privilégiumát, melyben a nagyérdemű János apát kérelmére megerősíti a pilisi apátságot, — hol édes anyja teteme tisztességesen pihen, — jószágai, vámjövedelmei és kiváltságai birodalmában. Ez ünnepélyes alakú okiratot, melynek eredetije a zirczi apátság levéltárának monumentális kincsét képezi, sikerült fac-simileben hozza e mű. Közvetlenül a tatárjárás után élte Pilis fénykorát. Aztán hol le, hol feljár conventje és apátjai dolga, mint azok sorát híven és gondosan szövi szerzőnk 1526-ig, mely év szeptember 7-én a törökök fölpörzsölték, kirabolták, lerombolták, utóbb még faragott köveit is Esztergám vára erősítésére használták föl. Bukkant azonban szerző Pilis-Szent-Kereszten néhány darab kőre, melyek nincs kétség benne — a pilisi apátság maradványai. Ezen épületrészeket megszerezvén, Buda-Pestre hozatta, ott autotypikus képben és műépítészileg fölvett, jól sikerűit rajzokban megörökíttette és jeles művét díszítette vele. Kevésbbé mondhatjuk ezt a számra öt darab pecsétmásról, melyek rajza épp oly hiányos, mint leirása ; pedig a rossz rajzon (miről szerző nem tehet) legalább pontosabb leírással lehetett volna segíteni, mert a szakértelem az effélékre, mint a cziszterczi építkezések tárgyalásánál (279 — 298.1.) tapasztalhatók, teljesen rendelkezésére áll.
