Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

zsilinszky mihály. Hogy azonban a későbbi vármegyei életet megérthessük, meg kell jegyeznünk, hogy Károly alatt, de különösen Nagy Lajos uralkodása alatt a vármegye, mely — a mint láttuk az Arpádházbeli királyok idejében honvédelmi intézmény volt, lassankint municipalis, helytartósági intézménynyé lett. A vármegyék szerkezetének ily lényeges megváltoztatását a Lajos alatt létrejött úgynevezett banderiális rendszer hozta létre. Ugyanis megtörtént, hogy a királyok, folytonosan tartó háborúk következtében, bizonyos kiváltságokat és kedvezményeket kezdtek adogatni a főuraknak, hogy ezáltal azokat haderejükkel együtt magokhoz csatolják. Az urak által a királyi zászlók alá hozott ily csapatok, az olasz bandiera szótól bandériumoknak neveztettek el. Későbben ily bandériumok kiállítására bizonyos salariumért — minden királyi tisztviselő köteleztetett. Főpapok, főurak, sőt a vármegyék is állítottak bandériumokat. Ez utóbbiaknak közvetlen vezére a főispán volt. Ez által a nemesség függővé lett a főispántól ; eleinte ugyan csak a hadügyben, utóbb azonban lassankint az egész közigazgatás tekintetében. Polgári pörökben még a papság is a főispán hatósága alá tartozott. Régebben a főispán mellett szabadon választott megyei bírák is foglaltak helyet, a kiknek tanácsával a közigazgatás minden ágazatában élt ; most kifejlődtek lassankint a vármegyei gyűlések, melyeken minden nemes szabadon szólhatott. A főispán köteles volt minden fontosabb ügyben előlegesen tanácskozni a vármegye nemességével. A gyűlések lassankint időszakiakká fejlődtek, annyival is inkább, mert Lajos országgyűléseket nem szeretett tartani, és így a nemesség némi kárpótlást nyert a megyei gyűlések sűrűbb tartásában. Ez időből nem maradt fenn egyetlen törvényczikk sem, mely a vármegye és a főispán hatáskörét szabályozná. De fenmaradt 1352-ből az a királyi levél, melyben Lajos király Szirmay Miklóst Ugocsavármegye főispánjává nevezte ki. »0 úgymond egyebek között — a következőkre lesz köteles : hogy jogaitokban, szabadságaitokban mindnyájatokat megtartson és megvédjen ; szorgalmasan őrködjék a felett, hogy fiscusunk és kamaránk jövedelmei a vármegyéből nekünk hűségesen beszolgáltassanak ; és hogy rendeleteinket s parancsainkat a vármegyében létezők által megtartassa, és azután, hogy a só- és pénzügynek és tisztviselőinknek javát, előmenetelét védelmezze«... 0 Alig tévedünk, ha azt hisszük, hogy a többi főispánnak is ez volt a kötelessége. >) Horváth Mih., Magyarorsz. Tört. II. 173.