Századok – 1891
Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - III. közl. 613
fiume történetében. 613 egy-egy ügyész által volt képviselve. Miután ebben a többi ügyek letárgyaltattak, a szabad hajózás kérdése került sorra. Az osztrák képviselők azonban hiában igyekeztek kívánalmaiknak érvényt szerezni. A köztársaság megbízottjai abból indúltak ki. bogy az Adriai tenger összes útvonalaival együtt velenczei birtok ; így ez államnak teljes joga van rajta vámot szedni, mint bármi más szuverénnek a szárazföldi birtokain átmenő utakon. A vámot pedig kiki ott veheti meg, a hol szükségét látja. ') A köztársaság e merev magatartásának tulajdonítható egyrészt — a többi már eléadott okokon kívül — az az elnéző bánásmód, melyben a főherczegi kormány az uszkokokat eleitííl fogva részesítette. Alig kételkedhetünk abban, hogy osztrák részről sokan ne hallgatták volna némi titkos kárörömmel a velenczeiek feljajdulásait az uszkokok erőszakoskodásai miatt, s hogy ne viseltettek volna a csodáló rokonszenv egy nemével az utóbbiak iránt, mint a kikben a kevély és irigy velenczeiek a tengeren is embereikre akadtak. Ez »uszkok sympathiáknak« ismét a fiumeiek adták meg legelőször az árát, amint azt már 1543-ban előre megjövendölték. 2 ) A Signoriának ugyan kezdetben még voltak némi aggályai az iránt, hogy az uszkokok által szenvedett károkat illő-e megtorolni az azokban ártatlan osztrák kikötőkön, s így első sorban a Zenghez legközelebb eső és legjobban exponált Fiúmén?3) — De ez aggályok a kényszerhelyzettel szemben csakhamar eloszoltak. A köztársaság már 1577-ben kiküldte Tiepolo Almorb hajóhadparancsnokot azzal a megbízással, hogy az osztrák alattvalók hajóit elfogdossa ; s ez évtől kezdve a megtorlás e neme folyton ') E szőrszálhasogató rabulisztikával folytatott vita menetét bó'ven reprodukálja Sarpi, i. m. 252 — 275 1. 2) Praunsperger krajnai vicedom már idézett jelentése a cs. és k. közös pénzügyminisztérium uszkok aktái között. ") . . . »Ii Signori Yenetiani . . . vedevano che la rovina cascherebbe sopra gl'innocenti sudditi degli Arciduchi ... nè si poteva andar contra Segna, che Ii primi a sentire le miserie della guerra. non fossero li vicini Fiumani, quelli di Lovrana e di Novi et altri non principali nella coipa.« Minuci, i. m. 16 1. 43*
