Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Hazánkat érdeklő külföldi irodalom u.a. - 599

600 tárcza. eddig a történelem által nem igazolt elbeszélést Tran és Turan legrégibb történelméből akarja igazolni. így pd. a Rigvedá-ban említett »Dhuni« nevű népben a hunokat, az »ugra-dêva, ugana« és »' gana« nevű népben pedig a magyarok őseit véli felismerhetni. A Société de l'histoire de Paris 1889. évi közleményei 4. füzetében (bulletins) »Une note de la bibliographie« ez. alatt kis ezikk jelent meg, mely Mély-nek a Századok ban (1889. 270 — 271. 1.) és az Archäologiai Értesítőben is (1889. 272 1.) kivonatban közlött értekezését helyre igazítja. Mély ugyanis, Bulteau tekintélyére támaszkodva, azt állította volt, hogy a chartres-i székesegyház egyik ablakán látható kép Vanesa Miklós •esztergomi érsek-primást ábrázolja. E véleményt újabban az említett czikk írója inegdönté. a mennyiben kimutatta, hogy a »Stephanus cardinalis« felirattal ellátott kép Chardonel Etienne párizsi kanonokot tünteti fel és nem az esztergomi érsek-primást. Grünpeck Jos., Geschichte Kais. Friedrichs III. u. Max I. (Német fordítás. 1891. 1 M. 20. Megjelent a »Geschichtschreiber d. deutsch. Vorzeit« cz. vállalatban, 90. füzet.) Weber Ottokar, Der Friede von Utrecht. Verhandlungen zwischen England, Frankreich, dem Kaiser u. den Generalstaaten. 1710—17 13. (Gotha. Perthes. 9 M.) Mittheilungen des k. U. k. Knegsarchivs. 1891. V. IJ. Wetzer : Die ungarischen freiwilligen Aufgebote 1741 — 42. (Folytatás. — Ismertetést közlött a P. Lloyd ez évi ápril 10. száma.) Wagner F., Der mährische Feldzug Friedrichs IL, 1741—-42. (Marburgi dissertatio. 97 1.) 1891. üie Errichtung der Ungarischen Garde. Nach einem Manuscript von Osk. Teuber. (P. Lloyd. 1891., márcz. 24 — 25.) Szól a magyar testőrsereg felállításának nehézségeiről, a gárda legrégibb tagjairól és M. Terézia ez ügyben tanúsított jóindulatáról. A »Chronik d. militär. Maria-Theresien Ordens« cz. miiről a berlini »Milit. Wochenblatt« ez évi 19. és 20. száma igen kedvező bírálatot közöl. Krones Fr., FZM. Josef Freiherr von Simbschen 1810—1818. Sein kriegsgerichtlicher Prozess unci seine Rehabűitirung. (Megjelent az Archiv f. Osterr. Gesch. 7 7. kötetében. 1891. és külön lenyomatban. (Bécs. Tempsky.) — E század elején. 1810-ben, Simbschen táborszernagy felfüggesztése, majd pedig elitéltetése nagy feltűnést okozott. Simbschen mint a szlavóniai határőrvidék fővezére és Pétervárad parancsnoka szerepelt és azonfelül a bécsi udvar által a szerb pártmozgalmak megfigyelésével volt megbízva. Talpig becsületes, egyenes lelkű katona volt, ki a határőrvidéken és a Bánságban, kivált azonban Temesvárott és Pesten a főkormányszékeknél a hadsereg élelmezése terén észlelt csalásoknak útját szegte, a Szerbia sószállítását elvállalt csalárd vállalkozókat, kik öt is meg akarták vesztegetni, az ajtón kidobta és szigorú, bár igazságos eljárása