Századok – 1891

Tárcza; Önálló czikkek - Pajor István: Pro memoria (Ipolyi Arnold leveleinek bemutatása) 590

tarcza. 597 Ha tehát nem leszek alkalmatlan, bátor (» vagyok <• kimaradt) baráti feledhetetlen szívességed által ismételni kérésem, hogy rég táplált vágyam egyszer beteljesedjék végre, s hogy aztán szavadnál foghassalak, miszerint teljesítve kérésem, te is megtekintended mint fiistölg a zohori plébánia kürtője, én a hittel vagyok, hogy ha Fényesben fel sem találtad, ') fényesen, luce meridians, clarius megmutatandom hol van, s megfogadtatom véled annak megtekintését, 2) de azt akkor, most sietve. Máris a reményben, hogy pár nap múlva ölelhetlek, vagyok barátod Arnold, m. k. A levélborítékon : Tekintetes Pajor István ügyvéd urnák B.-Gyarmat, Kis-Csalomja (családi gyürüs viaszpecsét). II. Zolior, X. 5. 854. Édes kedves Pistám ! Miután sokáig mindenfelé tudakozódom, hogy lehetne legjobban hozzád a jelen ide mellékeltet megküldeni, hosszas hallgatás után végre alkalmam van ezennel fiamata

) megküldve baráti kegyedbe ajánlani. Fogadd munkám azon érzéssel, a minővel én barátilag mindig irása közt is rád emlékeztem; egyébként is te annak szives közleményeid által részese vagy, t. i, a jónak, ha mi benne jó van, s e tekintetben bátorkodtam nevedet is benne egy-kétszer felemlíteni.4) Máskép eleve ki kell azt mentenem előtted, ha a várt, helyett semmi, vagy csak igen kevés élvezetet szerezne. Mint szaktanulmányi munka csak inkább a szakférfiaknak és ezen philologiai szaktanulmányoknak megalapítására s ösztönzésére Íratott, ámbár ezeknek is még csak »jönni kell«, s azért ki legyen mentve a nagyobb közönség előtt, mely benne kedvét nem lelheti. Neked azonban meg legyen mindenesetre küldve, mert ebben én magam lelem a legnagyobb kedvem, ha oly jó, oly lelkes barát, első igyekezetim támasza, istápja, gyámola, ösztöne, zsenge sükereim gyümölcsét kezében tartandja. Kit illethetne azért kedvesebben, mint téged, mit én nem becsétől, de a te szives barátságodtól számítok. 5) E mellett kettős édes érzettel kísérem a hozzád menőt, mint az egyetlen példányt, mely részemről hazámba, szeretett szülőföl-J) Fényes Elek ismert névszótárában. (Geográfiái szótár 1851.) ') A szívélyes meghívásnak csak 1856-ban tehettem eleget, a midőn a már akkor is régi okmányok gyűjtésével foglalkozó fiatal tudósnak több, saját családomra vonatkozó, szerintem »régi« (t. i. 16 — 17-ik századbeli) eredetit vittem és bocsátottam rendelkezésére, melyekre azonban ő mosolyogva jegyzé meg, hogy ezek szerinte még nem tulajdonképi régiségek ; de azért szívesen fogadta. Ugyanekkor felmutatott egy 3 újnyi szélességű, a 12-dik századból való eredeti hártya irást, »ez már, úgymond, régi.« 3) A »Magyar Mythologiát.« 4) Szerénysége és irántam viseltető gyöngéd figyelmének megható bizonyítéka. ') Feledhetetlenűl becses nyilatkozat csekély személyemre nézve.