Századok – 1891

Tárcza; Önálló czikkek - Pajor István: Pro memoria (Ipolyi Arnold leveleinek bemutatása) 590

594 tárcza. hogy épen ez győzte ineg őt az én viszontvonzalmamnak, mely minden képzelhető anyagi érdek nélkül nyilatkozék, őszinte és igaz voltáról. Midőn az általam hamvaiban is mélyen tisztelt nagynevű férfiú lelkének legbelsőbb rejtekeit imigy vizsgálni bátorkodom, távol van tőlem, hogy ez által magamat mintegy emelni, és az ő sasszárnyai oltalma alatt a hirnév magasabb régióiba szállani kívánnék. íme egyszerű nyilatkozatom : Nekem abban, hogy Ipolyi irántam egy hosszú életen át a szeretetnek soha nem lankadó lelkesedésével viseltetett, semmi külön, egyéni érdemem nincs ; én legföljebb viszonoztam az ő szeretetét. S neki már az is elég volt, hogy én ezt felfogni és méltányolva viszonozni tudtam. Hiúság engem e részben nem bánt, sőt még azt sem óhajtom, hogy eme különben is kuszáitan, sietve irott soraim valaha napvilágot lássanak. Egyet azonban mégis sajnálok, azt t. i., hogy pozsonyi és bécsi tanulói pályája idejében váltott egypár levelünknek semmi nyomát nem tudtam irataim közt felfedezni, a mi azonban a negyvenes években közbejött válságos időkre való tekintettel nem is csodálható, vagy legalább megbocsátható. Első találkozásunk, mint már fennebb említém, 1847/8-ban Pozsonyban volt, a hol köztünk az élet-halálra szóló újabb szövetség megköttetett, s a minek folyományát az általam most beküldött levelek képezik. Szabadjon ezekből a két elsőt a következő megjegyzésekkel illusztrálnom : Az első (1851-iki) levelének eme pontja: »Idő után minőt mi leéltünk (t. i. a 48/49-ki forradalom alatt s az ezután következett elnyomatáskor. P. I.) —- — nékem elég volt tudnom, hogy hijában a köz- és külső boldogságnak, legalább otthon az vagy az önalkotta házi s családi megelégedésedben. Ilyen némileg, hála Istennek, nekem is jutott, legalább a teljesített fiúi és testvéri kötelesség öntudatában. (Hogy t. i. anyja és testvéreiről gondoskodott. P. I.) — »De ehez rég vágytam utánad.« ! (íme a Mátéi mondat értelme.) Aztán »Ha tehát nem leszek alkalmatlan, bátor leszek baráti feledhetlen szívességed által ismételni kérésem, hogy rég táplált vágyam egyszer beteljesedjék végre, s hogy aztán szavadnál foghassalak, miszerint teljesítve kérésem, te is megtekintended mint füstölög a zohori plébánia kürtője ; én a hittel vagyok, hogy ha Fényesben fel sem találtad, fényesen, luce meridiana clarius megmutatandom : hol van, s megfogadtatom veled annak megtekintését. — — A 2-ik levél .Zohor, 1854.) »hosszas hallgatás után végre alkalmam van ezennel fiamat (a Magy. Mithologiát. P. I.) megküldve baráti kegyeidbe ajánlani. Fogadd munkám azon érzéssel, a minővel én barátilag mindig irása közben is rád emlékeztem ; egyébként is te annak szives közleményeid által részese vagy, t. i. a jónak, ha mi benne jó vau ; s e tekintetben bátorkodom nevedet is benne egy-kétszer felemlíteni. — — — Neked azonban meglegyen mindenesetre küldve, mert ebben én magam lelem legnagyobb kedvem, ha oly jó, oly lelkes barát első igyekezetim támasza, istápja, gyámola, ösztöne, zsenge sikereim gyümölcsét kezében tartandja.