Századok – 1891

Tárcza; Önálló czikkek - Pajor István: Pro memoria (Ipolyi Arnold leveleinek bemutatása) 590

tárcza. 591' a ki öt mind kivatalos állásában előmozdítá, mind nem egyszer válságos anyagi helyzetei beu mentő-kezét terjesztő ki fölé. Ipolyi édesanyja Szmrecsányi Arzenia ifjú éveiben feltűnően érdekes szőke nő, mint előkelő család tagja, a leggondosabb nevelésben részesült, s a magyar nyelven kivül jól beszélte az akkori társadalom nyelvét a németet, s értette a francziát és latint is, s ajkairól édesen ömlő nagy bőbeszédűséggel volt megáldva. A férjnek és nőnek egyaránt az volt a szenvedélyük, hogy másoknak kellemes perezeket szerezve magok is jól mulassanak Csakhogy épen ez a különben szép tulajdonság okozta anyagi vesztüket, minek folytán először ipolykeszii birtokuktól kellett megválniok. Szerencsére épen akkor, midőn egy Szmrecsányi-ágbeli nagybátya, a vagyonos és nőtlen Pierstl Mátyás után ennek korponai birtokára nézve az örökség megnyílt, minek következtében Stummerék, kiegyezvén a hasonló jogon örökösödött Krecsmáry és Rain családbeli rokonokkal, állandó lakásukat Korponára, a diszes franczia kerttel körülvett Pierstlféle kényelmes uriházba tették által. Ittmaradásuk föltétele azonban szintén nem lehetett hosszabb tartamra kimérve, mert az aránylag szerény örökség a nagy bőkezűséggel megkezdett háztartás kiadásait fedezni nem birta. Ekkor tehát ismét Mailáth segített a bajon, a mennyiben az ő ajánlatára Stummer Ferencz a nyitramegyei gróf Pálffy-féle bajmóczi uradalomnak tiszttartójává neveztetett ki, igen kedvező javadalmazással. Csakhogy Stummer Ferencz és neje itt sem tagadhatták meg velük született hajlamaikat, a pazarlásig nagy vendégszeretet gyakorlásában, minek következése az lett, hogy St. Ferencznek rövid egypár év multán a bajmóczi állástól is meg kellett válnia, s nem volt egyéb hátra, mint elfogadnia egyik rokona. Tersztyánszky Sándor ajánlatát, a ki őt hontvármegyei dalmadi pár százholdnyi birtokának, csupa atyafiságos szándékból, kezelőségével bízta meg. De a jobbhoz szokott Stummer és családja nem tudtak a nyomor eme végső iskolájába beleszokni, és a különben még java férfikorában levő szegény hajótörött, a pontusi számüzöttéhez hasonló keservek között, rövid idő múlva meghalt. S minthogy ennek folytán az özvegy és kiskorú 3 gyermeke (Auguszta, Gyuri és Mari) az önfentartás ama végső horgonyát is elvesztették, az ekkor b. Mednyánszky Dénes nevelésével megbízott Arnold hívta meg őket Pozsonyba, rájok fordítván nevelői fizetéséből megtakaríthatott minden fillérjét. Itt találkoztam én mint, néhai idősb gróf Apponyi György titoknoka újra Ipolyival személyesen, s a 47/48-iki országgyűlés egész tartama alatt nem volt egyetlen nap se, hogy egymással ne találkoztunk, egymást meg nem látogattuk volna. Ezek után kell, hogy visszatérjek még az 1833/4-iki iskolai évre, melyben I. Arnold és én együtt jártunk a syntaxis, azaz negyedik grammatikai osztályba. Említettem volt fennebb a Stummer Ferenczet és nejét szépen jellemző egypár vonást, most azonban nem hallgathatom el azon gyöngéjüket sem, mely szerint gyermekeiket, különöseu a két nagyobb fiút nem egy-