Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Magyar Történelmi Társulat - 589

tárcza. 589 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT. Társulatunk, a két havi szünidő leteltével, első gyűlését szept. 3-án tartá. Nagy hírű tudósunk Ballagi Mór temetése ezen nap délutánján tartatváu, a szomorú kötelesség teljesítése többeket visszatartott ugyau az ülésen való megjelenéstől, de ez azért eléggé látogatott volt. Felolvasást tagtársunk Tariezky Endre tiszafüredi plébános s az ottani régészeti egylet elnöke tartott. Az ő buzgalma tartja össze az egyletet, s az ő áldozatkészsége hozott össze annak olyan gazdag gyűjteményt, milyennel nem sok vidéki egylet dicsekedhetik. Rokonszenves, szeretetreméltó alak, ki szerény föllépésével, élénk előadásával megnyerte a hallgatók tetszését s felolvasása végén megéljeneztetett. »Tiszafüred vidéke a népvándorlástól kezdve történelmi s hadászati tekintetben, vonatkozással az ezredéves honfoglalás közelgő nagy nemzeti ünnepére« czíme az értekezésnek, melyhez csinos kiállítású térképet is dolgozott ki s melynek adatai egy ős tiszai szigetre vonatkoznak, Kócs nevű központi telep helyiséggel. A sziget most már nem létezik régi alakjában, de még az ötvenes években körülbelől 16 umértföld volt. Számos község létesült e területen, sok elenyészett, végül*mások ismét föltámadtak. Előbbiekhez tartozott Puszta-Kócs, Puszta-Ohát, Puszta-Domaháza, utóbbiakhoz sorolható Tisza-Örmény, Tiszafüred, Egyed, Nagy-Iván stb. A fölolvasó Nagy-Ivánnal és Kócscsal foglalkozott behatóbban. A történelmi szempontok különösen a huu időkre, továbbá a népvándorlásra terjeszkednek ki, foglalkozva Tas és Szabolcs vezérek útjával és Árpádhoz való visszatérésével. Majd a Zápolya és Ferdinand közötti háborúról szólva, említi az értekező, mily szerepet játszott Tiszafüred vidéke e küzdelmekben. A szabadságharczban, 1849-ben a 60.000 emberből álló magyar hadsereg Debreczenböl és környékéről kiindulva, Füred-Kócs vidékén keresztül vonúlt Ó-Buda felé. Végül arra a conclusióra jut, hogy a századok nagy eseményei másfél évezreden keresztül ismétlődtek a tiszavidéki szintéren. Fölolvasó lelkes szavakban emlékezik meg a közelgő milleniumról és azt hangsúlyozza, hogy Egyeken szobor állíttassák Tas és Szabolcs vezéreknek. A fölolvasás mint önálló tnonographia fog megjelenni. Az ezt követő folyó ügyeket a hivatalos rovatban fogja az olvasó feltalálni. A KASSAI PÜSPÖK DÍSZMŰVE. »Kézirat gyanánt« adott ki Rubies Zsigmond kassai püspök egy olyan díszmunkát, mely tartalom és kiállítás tekintetében megérdemli a »díszmunka« nevet. Ilyen luxust csak olyan ember engedhet meg magának, mint Bubics. Mert ez a szó, hogy kézirat gyanánt irta, nem azt teszi, hogy el van zárva a világtól, hozzáférhetetlen: hanem hogy minden jelentékenyebb közintézetben használható. Ö megírta, kiadta és elajándékozta, 41*