Századok – 1891

Tárcza; Necrológok - Haynald Lajos † 587

T A R C Z A. A szünnapok alatt újabb gyász érte társulatunkat : Haynald Lajos bíbornok, egyike első alapítóinknak, meghalt. Ez a gyász az egész hazáé, az egész nemzeté, mert nem volt főpap az újabb időben, ki a nemzet politikai életében olyan jelentős szerepet játszott mint ő, s a múltban is csak azon viharos időkben, melyek ahoz hasonlítottak, a mit ő átélt. Az, a mit ő mint erdélyi püspök tett, a magyar történetnek elévülhetlen fényes lapját képezi. 1861-iki híres beszédje Erdély uniójáról, egyfelől a nemzeti történet és jogtudomány alapos tanulmányozásáról, másfelől pedig a történeti jog és a nemzeti hagyományok iránti hódolatáról tanúskodik. Majd utóbb ezen hódolatát, a melyet meleg hévvel és szónoki ihlettel hirdetett, alkalma volt az áldozatkészség tényeivel is bebizonyítani. Anélkül hogy a trón iránti hűsége a legkisebb csorbát szenvedte volna, megtagadta közreműködését a kormány azon czélzataihoz, melyek a történeti jog megtagadását követelték. Minden nyomás, minden fenyegetés, melylyel meggyőződése s az alkotmányos jog útjáról le akarták térítni, egy biztatás volt neki »tu contra audentior ito« s ha e ragaszkodás a joghoz száműzetését vonta is maga után, a végzet megadta neki érni, hogy az általa is vallott elveknek diadalrajutásával azoknak megszilárdításán munkálhatott. A régi főpapok — fájdalom napjainkban gyérülő — iskolájához tartozott, kik kötelességüknek tartják nemcsak egyházi czélokért áldozni, hanem a nemzet culturalis, közmívelődési czéljait is előmozdítani : a nemzeti inuzeum számára tett hagyománya tanúskodik erről. Nagy szolgálatot tett a magyar történetírásuak is : a Monumenta Vaticana létrehozásában Ipolyi mellett kiváló érdeme volt neki s Ipolyi halála után ö állott a bizottság élén. A mit ő jót és nagyot tett, az túléli őt; s ha el fog jőni az idő, hogy életrajza megírassék, az nemcsak egy főpap, hanem a jogfolytonosság egy kiváló harczosának életrajza fog lenni. SZÁZADOK. 1891. VII. FÜZET. 41