Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - H. A.: Hervoja és misekönyve. (Ism.) 578

582 történeti irodalom. 582' is mindig virágzott benne. íratása idejére nézve egyes adatok az 1407. esztendő mellett szólanak. Erre mutat nevezetesen ama körülmény, bogy a berezegi czímerből hiányzik az 1408-ban alapított sárkányrend jelvénye. A rend lovagjai pedig azt mint különös kitüntetést szokás szerint viselték. E mellett szól ama másik bizonyíték is, hogy t. i. a húsvét napja a könyvben levő naptárban márczius 27-re esik, a mi csak 1407-ben és 1418-ban történt. Mivel pedig Hervója már nem élt 1418-ban, az 1407. évnek kell lennie az iratás idejének. írója ismeretes, de csak név szerint. Ezt szokás szerint az epilógusban találjuk, e missaléban azonban nem az epilógus őrizte meg számunkra a nevet, mivel a könyv vége s vele az epilógus is hiányzik, hanem a mise canonjában van megnevezve : Butko az író. Butko vagy Budko (Budimir, Budisláv) azon a vidéken közönséges név ; valószínű, hogy valamely almissai, a glagol betűket jól ismerő pap neve volt. Az egész könyvet ő maga irta, az initialékat és a képeket később festette valamely festő, a ki bár a megfestendő glagol betűnek megfelelő betű többször irónnal a lap szélére van írva, még sem azt festette oda, a mi arra mutat, hogy nem ismerte a glagol irást. A 246 (s illetve 247) levélből álló codex tartalma némi hibákkal s változtatásokkal ugyanaz, a mi a latin missáléké. Fölötte érdekes azonban, hogy egyes részletekben a görög euchologiumokkal egyezik, úgy hogy e codex kapcsot képez a horvátoknál használt glagol irású latin missálék és a velők keletről szomszédos szlávok cyrill írású görög szertartású könyvek között. Hogy Dalmácziában íratott, egyebek közt azon körülmény is bizonyítja, hogy a Horvátországban kétnap tartani szokott sz. István ünnepe egynapúnak van fölvéve a mellékelt naptárban. A tartalom néhány sajátos részlete, mivel a népszokást jellemzi, rendkívül becset ad a könyvnek. Ilyen pl. a fiúgyermekek első hajnyírásakor mondatni szokott 3 imádság. E szokás még a pogánykorból maradt fönn s a délszlávoknál abban az időben igen divatos, sőt a bosnyákoknál nyomai máig is megvannak. A három kis imádság merőben különbözik azoktól, melyeket a latin cerimoniálék ez alkalomra előírnak, sőt a legtöbben hiányzanak is ; úgy látszik tehát, hogy görög forrásból eredtek ; legközelebb állanak pedig azon imákhoz, melyek a sinai (Arábiában) euchologiumban foglaltatnak. Az író e szerint, ha a glagol írású latin missálék cserben hagyták, a cyrill írású görög szertartásos könyvekből merített. Úgy látszik, a legjobbakat használta közűlök, de így is sok hibát követett el. Némely dolgokat végűi maga eszelt ki s ebben a Hervója családjában uralkodó szokásokat vette irányadóúl, példáúl az esketésnél szokásos kérdést így teszi fel : Herczeg, szereted-e ezen úrnőt? a miből egy-