Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - II. és befej. közl. 543

bisterfeld jános henrik élete. 569 gussá s azt az ízetlen állítást: ez igaz bölcsészetileg, de hamis theologice, az igazság meggyalázásának számítjuk.« x) A szétválasztott attribútumok, tehát azok, melyek különbséget hoznak a dolgokba, két nagy csoportra oszlanak : vannak, melyek a levőnek elveiből, s melyek a levőnek módjaiból támadnak. A levőnek, mint tudjuk, két elve volt, a lényeg és a lét ; elsőből következik, hogy a dolog positiv, vagy nem az, reális vagy észbeli, természeti vagy nem az, élő vagy nem az, lényeges vagy nem az ; a másikból, hogy actualis vagy potentialis, örökké való vagy nem örökké való, állandó vagy beálló, térbeli vagy térenkivűli. Azon attribútumok felsorolására, melyek a létezőnek módjaiból támadnak, nem fogunk rátérni. — Ugyanis maga a schema nem nyújt sok tanúlságosat, legfeljebb elkedvetleníti az embert a túlságos részletezés által. A létezők általános módjai 12 attribútumot nyújtanak ; részletekben pedig : az egység 40-et, az igazság 20, a jóság 12, a rend 24, a tökéletesség 6, a szépség hetet. Bizonyos erőltetettséget lehetetlen eltagadni e felosztástól, akár a mi azok alkotását, akár pedig bizonyos elv alá rendelését illeti, így példáúl a végtelen és véges előfordúl külön az örökké való és múlótól, a romolható s romolhatatlantól, a változhatatlantól stb. Az ily felosztások : a létező igaz vagy hamis, bizonyos vagy nem bizonyos, jel vagy jelzett, számlált vagy meg nem számlált, megmért vagy meg nem mért mutatják, hogy a dolgok oly tulajdonságairól van szó, melyek nem bennök vannak, de csak a róluk való képzetet vagy ismeretet illetik meg. Ez elaprózás a tárgyalási mód egyik sajátsága. Hozzá kell venni a másikat : e felosztási tagok képezik a bölcselkedés alapját és tárgyát s így gyakran egész igénytelen, mit sem sejtető 2) attribútumhoz oly elvek csatlakoznak, melyek mint alapkérdések az elvi résznél érdemeltek volna méltatást. Az így egynek, egységesnek, kinyilatkoztatott világ tulajdonságainak számtalansága s mégis egyezése által nyújtja az összhangot. Ezt mindenkinek értenie kell, ki hozzá kíván látni a mindenség rendszere bármely részének vagy tulajdonságának tanúlmányozásához. E tanúlmányozásra, jobban mondva ennek értéke felett ítélni, tanít a loçjika. Ha a metaphysika a minden tudomány gyökere, a logika minden tudomány bírája. A logika mint tudomány 3 fő kérdéssel foglalkozik : 3) a feltalálás eszkö>) U. o. 2) így pl. a már fent idézett részlet, melyben az észbeli megkülönböztetésnek igen nagy jelentőségét bizonyítja (Crellel szemben) az unibile vei non unibile attribútummal van kapcsolatban ! s) E felrészelés tekintetéből a kis iskolakönyv a nagyobb compendiummal teljesen egyez.