Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - II. és befej. közl. 543

bisterfeld jános henrik élete. 563 a tanítványok további szellemi munkájában. ') — Az egyház ügyeiben pedig, a mennyiben azok a fejedelmekre tartoztak, tekintélye és tudománya állandóan nemes irányban nyújtott segédkezet. Gyermekük nevelésénél, különösen a nagyreményű Zsigmond képezésénél, de azon túl ennek élete további sorsában mennyi üdvös tanácscsal és munkával szolgált; menynyire nem kímélte magát, hogy urait kimélje ! S azonkívül már a boldogúlt fejedelmet mint szolgálta már — 20 év óta — országlásában, különösen más államokkal való összeköttetéseiben, azt az özvegy sokkal jobban elgondolhatta, mint mi a néhány fösvény adat után inkább csak sejtjük. A többszörös külföldi, a majdnem folytonos belföldi utazások, a feladatok, miket magával hordozott s egy teljes ember szellemi erejével meg is oldott, a szónoklatok s levelek, miket a világnak csaknem összes országaiba intézett, mind neki a fejedelemasszonynak, fiainak, házának érdekeit szolgálták s nem csekély részben ezeknek is eredmények fiának. Györgynek hatalma, tekintélye, s ebben neki magának legfőbb öröme. S mennyi gyöngédséggel, mennyi önzetlen érdekeltséggel tette azt a drága halott. Mint féltette a család jó nevét, jobban, mint bármely más kincset, mint fájt neki, mi annak fájt s mint vette ki részét annak örömeiből. A finomlelkű fejedelemasszony ezt is kiérezte, azért Bisterfeld, a mint tehetségeiben feltétlenül megbíztak, s jellemében sohasem kétkedhettek — valami különös állást foglalt a családban. Közvetítő volt anya és fia között kapocs a két testvér közt, a fejedelem politikai első tanácsadója s az egyháznak elismert első tekintélye : hivatala szerint csak tanár, az iskola vezetője, de munkássága szerint a kormángzat s a család vezető, egyesítő lelke. S a terhet, mit e bizalomtól nyert, édesnek találta ugyan, de azzal vissza nem élt. Ha Comeniusnak mondta volna azon, mindenesetre igaz szavakat, hogy a fejedelem szerinte indúl — úgy bizonyára az összefüggés utalhatta rá. Hiszen újat vele sem Comeniusnak, sem másnak amúgy sem mondott, — a kérkedés pedig Bisterfeldnek épp oly kevéssé természete, mint az önzés. Szerény mint tudós, szerény mint tisztviselő. Midőn a családi ügyek elkeserítő állásában bánatos panaszba is mártja tollát, úgy ír, mint tekintélyes tanácsadó, mint kérő jó barát, de mint alattvaló, kinek csak az erkölcsi czél engedi meg a dologhoz hozzászólni. írást igazán forgatta, ítéleti volt, régi dolgokba forgott ; de olyat az ő rendi szerint nem tudok.« U. o. 510 1. Lásd erről bővebben szerző értekezését, (Bud. Szemle 1891. aug. »Egy félszázad a magyarhoni bölcsészet történetéből. 1630—1680«).