Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - II. és befej. közl. 543

bisterfeld jános henrik élete. 547 Majd minden levélben, mely ez ügyről szól, reá utal, mint örülnének a ház ellenségei, ha e viszályról tudomásuk lenne s kérve kérte mindig Zsigmondot, hasson közre, hogy a fejedelem a pénzt megkapja. Mily kimenetele lett a dolognak? — nem tudjuk. E mellett a presbyterianismus mozgalmai némi ellentétet hoztak az egyházba. Már az öreg fejedelem életében elítélte volt egy zsinat a mozgalmat, de a fejedelem a zsinat határozatát mind nem erősítette meg. x

) Most az új fejedelem elé járultak, hogy ő erősítse meg az akkor függőben hagyott kánonokot. 1649 nyarán a fejedelem zsinatot hívott össze, mely a viszályt lehetőleg eloszlassa ; a többség azoké volt, kik a presbyterianismust üldözni kívánták. A fejedelem erélyes fellépése ugyan megakadályozta egyes presbyterianusok üldözését, s a békét nagyjából fentartotta, de alapjában a bajon nem segített.2) Bisterfeld a presbyterianusok pártján volt. Medgyesi, ezek főembere, állandó összeköttetésben volt vele, s magyar nyelven kiadott dialógusát,3) mely a presbyteri egyházkormányzatot történeti, szentírási és észbeli okokkal védelmezte, Bisterfeld és Zsigmond helyeselték. Ezért Bisterfeld közbe is lépett Zsigmondnál, midőn azt hitte, hogy ennek befolyása némi csillapítást idézhet elő a felhevült kedélyekben. Hogy Bisterfeld maga e vitában tevékeny részt vett volna, arról nincs tudomásunk. Valószínűleg ideje sem engedte volna, hogy a küzdő felek közé lépjen. A benyomások, mit az ember leveleiből nyer, arra utalnak, hogy a külügyi levelezés által túlságosan el volt foglalva ; szinte elnevezhetnők őt a fejedelem külügyminiszterének, vagy ha nem is annak, hát legalább irodavezetőjének. Érdekes, hogy majd minden levele, mit Zsigmond herczeghez intézett, telve van hírekkel a külügyi helyzetről ; a hírek, melyek a fejedelemhez jutottak, vagy mind ő hozzá jöttek, vagy a fejedelem maga jónak látta mind közölni vele. Igen érdekes továbbá az a felfogás, hogy a béke nem végleges.4

) Ebben szemét elhomályosította az, hogy az erdélyi népesség a harcz alatt kevéssé volt érintve, vagy a mi még valóbbszinű, bizalma a protestantismus végleges győzedelmében, mely, tekintettel Krisztusnak nemsokára beállandó eljövetelére, nem lehetett hosszú időnek kérdése; csak elhalasztottnak volt tekinthető. Lehet, hogy mindkét körülmény okozta a helyzetről való felfogását. E szerint a békét csak a pápa teljes bukása hozhatja meg. Itt kiengesztelődésnek, közvetítésnek helye nincs ; Rómának teljesen el kell pusztulnia. Álljon itt Zsigmondhoz írt ') Szilágyi S. R. Zsigm. életr. 127 1. 8) U. o. s a köv. lapokon. 8) Dialógus politico-eccl., az presbyteriumról . . . stb. Bártfa 1650. <) L. 1640. november 2., 1650. jan. 29-iki leveleit.