Századok – 1891

Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - I. közl. 435

442 az uszkokok és velenczések vala.2

) Túlságos szigor mellett meg attól lehetett tartani, hogy a törökhöz pártolnak át, s a fontos várat az ellenség kezére játszák.3) Aztán meg minden Zengre vonatkozó gyökeres intézkedést nagyon megnehezített az a körülmény, hogy egyszerre két gazdája volt : jogilag a magyar királyt illette, míg hadi tekintetben a (belső-) ausztriai főherczegi kormánynak volt alája rendelve. Innen a sok huza-vona s a végtelenbe nyúló tárgyalások az uszkokok ügyében. A velenczei irók különben az osztrák kormányok erélytelen magatartását a köztársaság iránti politikai és nemzeti ellenszenvnek is tulajdonították, meg a prágai miniszterek megvesztegethetőségének, kik szerintük részt kaptak a zsákmányból ; — legalább ezt beszélte néhány kárvallott velenczei kereskedő, akik panasztétel és kártalanítás végett Prágában járván, a tőlök rablott ékszereket épen e miniszterek nejein felismerni vélték.3) A velenczeiek, miután panaszaik sikertelenek maradtak, magok kerestek maguknak igazságot. Elkezdék az osztrák alattvalók hajóit üldözni és elfogdosni, ilyképen akarván kormányukat az uszkokok által ejtett zsákmányok visszaadására s az okozott károk megtérítésére szorítani. így kezdődtek meg azon kölcsönös ellenségeskedések, melyek kevés és rövid megszakítással egy egész emberöltőn át (1575—1615) tartottak, s csak e korszak végén törtek ki nyílt háborúba. Ez idő alatt az ellenségeskedések csak 1602-től 1605-ig szüneteltek teljesen ; miért is ez egész korszakot két részre oszthatjuk fel: 1575-től 1602-ig, és 1605-től 1615-ig. Az első időszakban a velenczeiek az uszkokok elkeseredett üldözésén, az osztrák hajók elfogdosásán s Trieszt, Fiume és ') Ezt kiemeli Backi névtelenje is : »poca gente è atta a guardare quella frontiéra« etc. Starine IX, 188 1. — Egy ízben szó volt arról, hogy az arra nem való németek helyett magyar ó'rséggel pótolják az uszkokokat. Ezt még Miksa király említé Delfino pápai nunciusnak. L. a jelentést (Bécs, 1576. marc. 24) Theiner, Vet. Mon. Slav. Mer. II, 63 1. 8) Egy ilynemű konkrét szándékról tesz jelentést Lenkovics Iván zengi kapitánynak Carpi biboros anconai legátus (Ancona 1541. jun. 10), állítólag biztos forrásból. — Közös pénzügyminisztérium levéltára, id. forrás. (134 sz. köteg.) s) Minuci, 13—14 és 16 1. —Aflorenczi kézírat az ehhez hasonló állításokat rosszakaratú pletykának tnondja. Starine IX, 241.