Századok – 1891
Tárcza; Önálló czikkek - H. Kis Kálmán: Vásártartás kérdése régen 419
tárf'za. 419 midőn a müveit római társaságba le'p — melynek csakhamar kedveucze lön és megismerkedik az ős patrícius családok ivadék ai val, a históriai traditiók átszövődése az újabb és a legújabb korba - mint egy előszavában maga mondja — »kimondhatatlan gyönyörrel töltik el keblét.« A Colonnák, az Orsinik, a Gaetanik körében forogva, felelevenednek benne e családok és a pápák küzdelmeinek képei, az egész középkori Róma és legjellemzőbb alakjai, a Borgia család (a Gaetanik kegyetlen üldözője), VIII. Orbán s megírja mindezekről ismeretes könyveit, melyekben nem tudjuk a tudóst vagy a költőt, a mély eruditiót és a gondos kritikát vagy a ínüértelmet, a helyi coloritot és a választékos Ízlést bámuljuk-e jobban. Müvei közül tárgyára és arányaira nézve legjelentékenyebb a » Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter« (8 kötet). Legmüvésziesebb és legsikerültebb alkotása azonban, azt hisszük, a »Wanderfahre in Italien« (5 kötet). Pontosabb müvei az említett Alhenae történetén (legutolsó müve ; 2 köt.), Lucretia Boryidn (2 köt ; magyarul is megjelent), VIII. Orbán pápán és Athenaisoii kivül : Cors-ica (2 köt.), Kaiser Hadrian und seine Zeit és Die Grabdenkmäler der römischen Päpste. Vannak ezenfelül szépirodalmi és irodalomtörténeti dolgozatai is. Költői müvei közül az Eaphorion cz. eposa, Die Insel Capri és Korfu czimíí idylljei több kiadást értek, irodalomtörténeti dolgozatai közül pedig tudtunkra a » Goethe's Wilhelm Meister« a legjobb. Bennünket magyarokat Gregoroviusnak egy 1819-ben megjelent kis kötete is érdekel, melynek »Pulen- und Magyarenlieder « a czíme. L. B. VÁSÁRTARTÁS KÉRDÉSE RÉGEN. Abból az alkalomból, hogy a képviselőházban most tárgyalták a vasárnapi munkaszünetet, érdekesnek tartom bemutatni II. Rákóczy György Ecseden 1654. okt. 16-án kelt parancsának egy töredékét, melyet kétségtelenül abból a czélból adott ki, hogy a vasárnap méltó megünneplését ne rontsák meg. A rendelet így haDgzik : »Parancsoltuk, hogy a szatmári vásárt vármegyéstől keddre kell áttenni .... de az mint most is tudósítanak tiszáninnen levő ecclesiák püspöki s mellette való predicator uramék, addig is azon napról keddre az vásárt . . . nem rendelte kg-ltek. Parancsoljuk kglmesen kglteknek ne ellenkezzék ez dologban, s hogy tovább is botránkozás ne legyen, az hétfői vásárt változtassa megirt napra kgltek. Annak felette .... az illetlen rút szitkozódás és czégéres vétkekben élés, nem levén illendő büntetési és fenyítéki, a vármegyében felette eláradott . . . parancsoljuk szorgalmasan ... ez gonoszság tolláltassék. Secus non facturi.« (Szatmár vármegye levéltára actor, pol. publ. fasc. 9. nro. 30. 165 11.) H. Kiss KÁLMÁN.