Századok – 1891
Tárcza; Állandó rovatok - Magyar Történelmi Társulat - 413
416 TAKOZA. felügyeletével megbízott közeg, megfelelő autonómiával is fel lenne ruházandó. Először is a belügyminisztériummal szemben elfoglalt jelenlegi semleges, úgyszólván segédhívatalszerü jellegéből kivetkőztetvén, helyzete szabályoztatnék, belügyeiben nagyobb önállóságot nyerne, pl. a napidíjasok és gyakornokok kinevezésére is fölhatalmaztatnék. Az Állami Levéltár feje közvetetlen érintkeznék a belügyminiszterrel, szóval úgy mint irásbelileg, s a jelenleg a belügyministerium közjogi osztályához útalt ügyek jelentékeny részére nézve nem csupán mint most semleges véleményadás, hanem egyszersmind önálló elbírálás s érdemileg való döntés lenne hivatása. így a nemességi és czímer-ügyekben a jogosultság végleges elbírálása, nemesi bizonyítványok kiállítása, melyek mostani gyakorlat szerint — elég könnyelműen — magokra a megyékre bízatnak, holott ezek közjogilag immár csaknem félszázad óta nem tekinthetők egy exclusiv rend : a nemesség közönségének. E működésével párhuzamosan végezné a régibb (bizonyos időpontig bezárólag) iratok hitelesítését s így emez iratokra nézve mintegy közjegyzői intézménynyé válnék, valamint közjegyzői intézmények voltak azok a vidéki (országos) levéltárak is, melyek most hatósága alá rendeltetnének. E végből a dolog természete szerint változást szenvedne a közjegyzői törvénynek ama pontja, mely mindennemű, még a régibb iratok hitelességét is a közjegyzőtől teszi függővé, a ki pedig immár a légi latin nyelvű iratokat speciális tanulmányok nélkül sun elolvasni sem megérteni nem képes. * E működés azonban csak egyik, mintegy hivatalszerü részét képezné az Állami Levéltár szerepének. Másik, nem kevésbbé fontos feladata lenne általában a levéltári ügy gondozása s levéltárnokok képzése. Elválasztatván az irattári kezelés a levéltári szolgálattól, utóbbi számára bizonyos specialis képzettség lenne megkívánandó, melyet az illetők (első sorban természetesen a hatósági és hiteles helyi levéltárnokok) az Állami Levéltárban berendezendő gyakorlati szaktanfolyamban szereznének meg, hol a diplomatika, régi irás-tan, régi középkori egyházi-, jog- és földrajzi viszonyok ismerete adatnék elő. Egyszersmind, miként a franczia Ecole des Chartesban, a levéltári anyag és működés ismertetésére s a levéltári ügy tovább fejlesztésére folyóirat szerveztetnék, s évenkint, a bei- és külföldi levéltárak tanulmányozása végett az Állami Levéltárnak egy-két tagja tanulmányútra küldetnék ki. Hogy azonban mindezt megtehesse, az Állami Levéltár a megfelelő anyagi eszközökkel is ellátandó, s a monarchiában fennálló paritás elvéhez képest immár rangja is emeltetnék, oly formán, hogy vezetője, mint a monarchia másik államában, nálunk is miniszteri tanácsosi rangot és javadalmazást nyerne s ehez képest személyzete — amint már ez az 1878. évi költségvetés indokolásában is terveztetett — kiegészíttetvén, arra, s talán egyúttal az Állami Levéltár felügyelete alá helyezendő vidéki hatósági levéltárak személyzetére is, a minisztériumi rangosztályzat alkalmaztatnék. Yégül a jelenlegi Orsz. Levéltárnak amúgy sem megfelelő, avult