Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Magyar Történelmi Társulat - 413

tárf'za. 415 Történjék tehát bármi a hatósági irattárak kezelésével, a régi hatósági levéltárak egész szervezetének cz alkalommal szintén a modern élet követelményeinek megfelelő, szakszerű szervezetet kell nyerniök, még pedig hasonlókép egységes, központi vezetés alatt. A Sváhy-féle idea ellen valóban alig hozható föl más mint gazdasági szempont, mely azonban szintén inkább csak látszólagos, mert alkalmas, amúgy is csekély számú központokat és helyiségeket nagyobb költség nélkül is bizonyára könnyen lehet találni, a személyzet fizetése pedig az eddigi megyei levéltárnoki állások megszüntetésével kétségkívül meg lesz takarítható. Eme csomó-pontok szerint leendő összpontosítás ugy a gyakorlati élet mint a tudomány számára is- megkönnyítené a régi levéltárak használását s párhuzamosan történhetnék a káptalanok, konventek és más régi hatóságok kezelése alatt álló, szintén a régi nemesi világnak szolgált országos levéltáraknak hasonló csomó-pontokban való egyesítésével, a hol közönség és tudományos világ könnyebben hozzájok férhetne s így nagyobb hasznukat látná ez iratoknak. Több ilyen csomó-pontban (pl. Pozsonyban, Sopronban, Kassán sat.) együtt találná a kutató a régi városi levéltárakat is, melyek, mint szintén nem magán tulajdonok, hanem hatósági, még pedig rendkívüli becsű levéltárak, miként az említett hiteles helyi régi levéltárak — ezentúl szintén szakavatott őrzést és vezetést igényelnek. A régi nemesi világnak és városi polgárságnak szolgált eme levéltárak azonban, hogy hivatásukat kellőkép teljesíthessék s szolgálatukat és munkásságukat a tudomány és a nagy közönség hasznára egyöntetüleg, szabatosan kifejthessék, szak-vezetés és felügyelet dolgábau csupán egyetlen illetékes hatóságnak rendelhetők alá közvetlenül. S ez az Országos Levéltár, mely a régi, kiváltságos világ dőltével mint hatóság, a dolgok természete szerint, az egyedüli szak-forum nem csupán a régi íratok, hanem jórészt az ezekkel összefüggő régi intézmények ügyében is. Ehez képest azonban az Országos Levéltár állása is meg lenne változtatandó, azaz Állami Levéltár-rá lenne emelendő, úgy névleg mint valósággal; a mint ezt már az 1872-ben épen a jelenlegi belügyminiszter úr által összehívott levéltári enquête is hangsúlyozta. (L. Századok 1873. évf. 1 -8.1.) Az a régi »országos levéltár« (archivum regnicolare) ugyanis, mely hajdan e nevet viselé, jelenleg már csupán egy, bár becses, de elenyésző csekély részét teszi a mai u. n. Országos Levéltárnak, melyben immár a régi magyar állam összes legfőbb közegeinek, minők a magyar és erdélyi udv. kanczellária, helytartó tanács, magyar és erdélyi kamara, kúria, kir. tábla, erdélyi főkormányszék, a régi erdélyi fejedelemségi kormány levéltárai (utóbbi jelesül a gyulafehérvári és kolosmonostoriban) egyesítve vannak, a mi tehát állam-levéltári jellegét teljesen kifejezésre juttatja. Eme tényleges állapothoz képest, a szervezendő Állami Levéltár működési köre is kiszélesíttetnék, s mint a csoportosított vidéki levéltárak