Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - V. J.: Győr színészete. (Irta Koltay Virgil ism.) 409

történeti irodalom. 417 Az okmányok egy nagy része világot vet a magyar judikaturára, megközelítőleg jelöli meg az alispán hatáskörét, adja a tanúvallomásokat stb. Szóval a Palásthyak oly okmány publikácziót képeznek, a melyekről a tudós kiadó joggal elmondhatta : Ez okmányok tehát, átalában, a magyar nemes családi életnek vázlatai a XVI. és XVII-ik, hazánknak két viszontagságteljes századából. A kötet 780 okmányt mutat be részint teljes szövegében, részint, bizony sokszor az érthetőség rovására megkurtított, kivonatban. Az okmányokat hiven, de nem M másolatban kapjuk, a mennyiben az okmány-publikáczióknak üdvös tapasztalaton alapuló szabályait teljesen negligálja. Bizonyítéka ez annak, hogy nem a készület, a szorgalom, a genialitás embere áll előttünk. Am szőjjünk azért elismerésünk koszorújába annál több hálavirágot. DEDEK CRESCENS LAJOS. Győr színészete. I. rész: 1849. II. vész: 1819—1885. Irta dr. Koltai Virgil, Győr, 1889—1890. 8-r. N, 176, 2, 2, 240 1. Egy vidéki város szellemi műveltségi s ebben szinészeti törekvéseit megírni, aztán kimutatni, mennyi rész illeti az ország tevékenységéből az illető város lakosságát, mennyi köszönhető neki az összes eredményből : oly feladat, melynek megoldása nemcsak buzgalmat és tehetséget kíván, de kellő anyagot is, a melyből az író alakíthasson. Győr városa nem rendelkezik a kellő számú adattal, hogy azokból az író világos képet alkosson a színjáték múltjáról. Ez az oka, hogy bár Koltai szorgalommal s kellő szakértelemmel látott a gyér adatok csoportosításához : Győr színészetének inkább csak legújabb történetéről tudott összefüggőbb s tanulságosabb olvasmányt nyújtani, de még ez is lépten-nyomon híjával van oly részleteknek, a melyek a Győrött működő társulatok színi eredményeit maradandó hatással mutatnák ki a könyv olvasójára nézve. Idejárult az a körülmény, hogy Koltai a fővárosi könyv- és levéltáraktól távol levén : egyedül néhány segédkönyvre s arra a csekély anyagkészletre volt utalva, a melyet a győrvárosi levéltár s az újabb lapok hasábjai jólrosszúl megőriztek. Ha ezt tekintetbe veszszük : méltánylanunk kell legalább az író törekvését annál inkább, mert sem az egész ország szinészeti küzdelme teljesen megírva nincs, sem pedig e nemű monographiáink nincsenek valami nagyobb számmal, a melyek esetleg megszabhatták volna az író működésének, kutatásának s felfogá-