Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

A MARKOMAN HÁBORÚK. 33 megismerkedett a birodalmat föntartó intézményekkel, hadrendszerével, s midőn hatalomra jutott, nieghonosítá azokat saját népe körében is. Vasmarka keményen összetartá a széthúzó, egymással folyton versengő s minden harczi kalandra kész törzseket, és valóságos egységes nemzetté olvasztván népeit, Germania valódi alapítójának, első királyának tekinthető. A százfelé irányuló apró háborúknak véget vet, csak nagy harczokat vív szomszédjai ellen, részint hogy leigázza, részint hogy birodalmához csatolja őket, mint szövetségeseket. Es a legtöbb törzs kénytelen is volt engedni, mert Marobod római mintára szervezett 70,000 főnyi gyalog és 4000 főnyi lovas hadának nem tudott elleutállani. E vakmerő és kegyetlen harczok fontos indokai lehettek az északi törzsek gyors megliódolásának Drusus és Tiberius előtt, s hogy a legtöbb tengermelléki nép szerződéses viszonyba lépett Rómával. Marobod hatalma megszilárdulván, fenyegető állást foglalt az imperiummal szemben is. bár óvakodott a nyilt ellenségeskedéstől. Csak egyszer, s akkor is futólag avatkozott Drusus és a germánok harczaiba, midőn a cheruskokkal rövid időre szövetséget kötött. Az ellentétes érdekek azonban nagyhamar elválaszták őket, s a király semleges maradt. De a birodalom még sem tűrlieté meg őt, s Tiberius Kr. u. 6-ban halaszthatatlannak vélvén a kenyértörést, megindítá Pannoniába összepontosított öt légióját Carnuntum felé, hogy innen támadja meg Marobodot, s indulási parancsot küldött a Galliában öt légióval állomásozó Sentius Saturninusnak, hogy gyors menetekben vezesse seregeit a nagy vállalatra, s már néhány nap mulya egyesülendők voltak, midőn a császári herczeg háta mögött Pannónia népe föllázadt. A fölkelők, úgy látszik, csak azt várták, hogy a félelmes hadvezér túl legyen határaikon. A fölkelők nem várva be a légiók támadását, berontottak Macedóniába, s Italia megtámadását is tervezék. A védtelen .1 uli Alpokon át könnyen eljuthattak Tergeste-ig (Trieszt) vagy Aquilejáig, s innen tíz nap alatt Róma falai alatt lehetnek, mondá Augustus a senatusban, kétségtelenül azért, hogy egész a végletekig menő katonai rendszabályokat fogadtasson el a megrémült »atyákkal.« Ezek készségesen megszavazván mindent, a veszélyeztetett pontokra küldettek a nélkülözhető, s a gyorsan ujonczozott csapatok. Moesia helytartója, Aulus Caecina, Severus és Roemetalkes thrák király érkezvén legelőször a harcztérre, megkezdék a küzdelmet, mielőtt a tengeren tuli csapatok megjelenhettek, mielőtt megtérhetett Tiberius. A császári herczeg a rémhírekre — békét kötvén Maroboddal — gyors menetekben fordúlt vissza s tíz légiót vezetett a két Bato és Pinnes ellen. A segédcsapatok megérkeztével 120,000 ember szállott síkra a SZÁZADOK. 189 1. I. FÜZET. 3