Századok – 1891
Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347
388 király pál. mai a markoman háborúk, s Marcusnak mélyreható elméje belátta, hogy a Közép-Duna nem elégséges a birodalom védelmére, még akkor sem, ha Dacia e hatalmas fellegvár Rómának hódol is. E fontos körülmény fölismerése a császárt az impérium legkiválóbb állam férfiai közé emeli. Marcus meg akará hódítani Cseh- és Magyarország egész területét, hogy ezzel egyszersmiudenkorra kizárja és kiszorítsa a barbárokat mindazon sphaerákból, melyek földrajzilag a birodalomhoz tartoznak. Magyarország területe pedig, mióta birják Pannoniát, s hogy meghódíták Daciát, még inkább szükségképi kiegészítő része a császárságnak. A Duna hosszú medre gyöngysorként fűzi össze Európának számos — földrajzilag teljesen önálló részét. E területek között legegységesebb Magyarország, domborzati és vízrajzi viszonyainál fogva./ Hazánkat természetes határok körítik majd minden oldalról. Ejszaknyugoton, éjszakon, keleten és délen a Dunáig a Kárpátok hatalmas lánczolata emelkedik, csak Árva, Liptó és Szepes vármegyék között bocsátva be hazánk területére idegen szögletet. Délnyugoti határainkat már nem mindenhol jelölte ki a természet mesterkeze, de erre itt, s délen Rómának nem is volt szüksége, birtokában lévén a szomszéd területek, a mai Ausztria, Styria, Karintliia, Krajna stb. s a Balkánfélsziget egész a Dunáig. Előnye kétszeres volt tehát a modern állapothoz képest. A Kárpátok által befogott terület teljesen egységes, bárha több külön részt különböztethetünk meg. Közepét a nagy Alföld foglalja el, s e körül mint tűzpont körűi csoportosulnak a többiek, szorosan összefüggve a síksággal épugy, mint egymás között. Alföldünket a Duna vágja át, és e nagy folyó concentricusan gyűjti össze területünknek minden jelentékeny vizét. Balparton ömlenek bele, nyugoti határunkon a Morva, majd a Vág, Garam, Ipoly, a Tisza, mely ismét az éjszakkeleti és délkeleti Felföldek folyóit egyesíti. Utóbbiak között legkiválóbbak a Szamos, a három Körös és Maros, melyek hosszú és meglehetősen széles völgyeken ömölve át, a régi Erdélyt szétszakíthatatlau kapcsokkal fűzik az anyaországhoz. A jobbparton veszi föl legnagyobb folyónk a Lajta, Rába, Rábcza, Dráva és Szávát, s ez által a délnyugoti hegyes-dombos vidék is elválaszthatatlan alkotó része Sz. István koronájának. A folyóknak eme kedvező iránya, a határhegységeknek lankásodása, majd elenyészte az Alföld felé, a központ — az Alföld felé irányítván minden népet, minden históriai tényezőt, hazánk története a régmúltban is épen úgy az Alföldön játszódott le, mint a közelmúltban és jelenben. S amit a természet egységessé tett, azt Róma világhatalma sem tudá alkatrészeire