Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

386 király pál. nak kiegészítésére, összefogdostatnia a csavargókat, rablókat, rabszolgákat, — és elrendelni az italiai ifjúság besorozását is, holott az anyaország föl volt mentve a katonakötelezettség alól. A pun háborúk jelenetei ismétlődnek, ép oly félelmet keltve, mint akkor, midőn végig hangzott egész Italián a rémkiáltás : »Hannibal ante Portas.« ') Es emlékezete visszarezg még a késő utódok lelkében is. Julianus császár saját keleti ellenfeleit hasonlítja össze a markomannok, quadok és szarmatákkal.2) És a hadi szolgálattól való rettegés nagyon is érthető vala, midőn a légióknak minden összevonása alkalmával újult erővel tört ki a vész ! Végtelen kitartásra és erélyre volt tehát szüksége Marcusnak, hogy végig küzdhesse az egész háborút, hogy becsülettel vonulhasson vissza. O helyt állott, s hiven kitartottak mellette tábornokai is, kiket hűségük és vitézségükért elhalmoz a legnagyobb katonai kitüntetésekkel, megadva nekik a corona muralis, valiaris, classica és aura-t mint Frontonak, s ugyancsak neki, de többi társairól sem feledkezve meg, a liasta pura-t s vexillumot több izben is, sőt Traianus fórumán a birodalom fénykorára s legnagyobb katonai dicsőségére emlékeztető helyen, a hősi halált szenvedett tábornoknak közköltségen fegyveres szobrot emeltet. 8) T. Vitrasius Pollio kétszer kap corona muralis és vallaris-t, nyolczszor hasta purát és vexillumot, s fegyveres szobrot a forumon, polgári öltözetben faragottat pedig Antoninus Pius templomának előcsarnokában4) Q. Bassaeus Ilufusnak hármat állíttat : az aranyozott Trajan fórumán díszelgett, a polgári öltözetű a nagy császár templomában, s a harmadik pánczélos szobor Mars Ultoréban.B) A Legio I. Minervia ismeretlen legátusát J) Eutvopius 8, 6 : Bellum ipse unum gessit Marcomannicum, sed quantum nulla memoria fuit, adeo ut Punicio eonferatur. 2) Ammianus Marcell. XII, 5 : illi enim (t. i. Marcus) cum Palaestinam transiret Aegyptum petens Judacorum foetentium et tumultuantium saepe taedio pereitus dolenter dieitur exclamasse: »o Marcoman ni, o Quadi, o Sarmatae tandem alios vobis inertiores inveni.« 3) C. I. L. III. 1457 : Armatam statuam in foro Divi Traiani pecunia publica cens. 4) C. I. L. VI. 1540. . . . statuas duas, unam habitu militari in foro Divi Traiani, alteram habitu civilis in pranao aedis Divi Pii ponendas censuit. B) C. I. L. VI. 1599 : ... statuam auratam in foro Divi Traiani, et aliam civili amictu in templo Divi Pii, tertiam loricatam in templo Martis Ultoris poneudas censuit.