Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

À M AKKUM AN MÁBOKUK. 3Í mely a birodalom létét látszott fenyegetni. A nemzeti liga maga segíté ki őt e veszélyből : a belviszályok miatt Arminius nem indíthatott új háboiút s a Varus vesztesége által okozott félelmes benyomás oszoltával, és a légiók lázadásának lecsillapulta után, Tiberius alatt újra megkezdődnek a háborúk. Kr. u. 14-ben Germanicus Drusus fiának légiói bekalandozzák a marsok területeit széltében-hosszában pusztítva, s végűi fényes győzelmet aratnak, hogy feledtessék a közvélemény által élesen roszszalt rabló háborút. 15-ben már a nagy harezok kezdődnek a cheruskok római pártjának kezdeményezésére, melynek fejét Segestest — fa várában erősen szorongatta Arminius. Germanicus sietve érkezett a Rómához hű főnök fölmentésére, és szétrobbantva Arminius hadait, megnyitá a vár kapuit, de fogolynak nyilvánítá Arminius nejét Thusneldát, Segestes leányát. Arminiust nejének elfogatása, apósának árulása, a rómaiak pusztításai lázas tevékenységre sarkalván, nagy szövetséget hozott létre, melynek szétrobbantására Germanicus, mint egykor atyja, hajós sereggel indúlt meg betven-nyolczvan ezer embert vezetve az Ems torkolata felé, s Varus csatájának színhelyén szállott partra. A hareztéren porladozó maradványokat eltemettetvén, Arminius megtámadására vezérlé hadait. A sasok győztek ismét, de a visszavonuló germánok mocsaras, úttalan vidékekre csalván őt, jobbnak látta visszavonulni az Emshez, hol nagyon előre haladván az évszak, seregének nagyobb felét hajókra ülteté s a partokon lovassága által kisértetve tért a Rajnához. Visszavonulása azonban ezer bajjal, nagy vesztességekkel járt az aequinoctium nagy viliarai miatt, úgy hogy hajóinak nagy része elveszett, széthányatott. A Pontes Longi félé vonuló legatusa, Caecina szintén heves küzdelmeket állott ki az útjába vágó Arminiussal, de lángesze, kitartása megmenték őt, seregeit és a germán hadvezér súlyosan megveretve futásban keresett menedéket. De a vereség hatása csak pillanatnyi volt, mert Arminius néhány héttel később ostrom alá fogta a Lippe mellett épített római erősséget. Uj háborúra volt tehát szükség, hogy a liarczias, vitéz nép megfélemlíthető legyen. Germanicus ezt a következő évre határozá, s veszteségeit G allia, Hispania és Italiából kapott csapatokkal kipótolván, ezer hajóval bocsátkozott az Éjszaki-tengerre, miután a Lippe mellékeit katonailag biztosítá. Az Ems torkolatánál kikötve szárazon ment a Weserig, majd azon is átkelve Islistavisus síkjain ütközött meg Arminiussal. A rómaik győztek ismét és Arminius életveszélyes sebekkel borítva hagyá cl a csatatért. Később még-