Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

A MARKOMAN HÁBORÚK. 29 És növelte még ez előnyöket, hogy a Eichtel hegység s az Oening felől két folyó irányúi a Rajna felé : a Maina mely Mainzczal szemben ömlik a római határfolyóba, és a Lippe, mely akkor a bructereket választván el egymástól, Castra Veteranál ömlött a Rajnába. Széles völgyén a hatalmas vár helyőrsége egész a Weserig hatolhatott, míg Mainz a Maina felső vidékére vezető utakat védte vagy fenyegette. Drusus ily kitűnő hadviselési alapra támaszkodván 9-ben Kr. e. nyugodt lélekkel indulhatott meg új hadjáratára a nagy elhatározással, hogy Germaniát egész a Weserig provinciává teszi. Most már a barbár segédcsapatok is vele harczolván, könnyű győzelmet aratott a cattokon, s mielőtt valaki sejthette volna, a Maina völgyeiben lakó inarkomanokra tört s kiszorítá őket területeikről. Majd a cheruskok ellen fordult, s véres harczok között haladva át lakhelyeiken, egész az Elbe balpartjáig jutott, s itt oltárt állítván Augustus tiszteletére, elfogadá a barátságot és békét kérő cimberek küldöttségét. Drusus a fényes követséget Augustushoz utasítá kérelmével, s Rómában bámulva látták, hogy Gaius Marius rettenetes elleneinek ivadékai a császárnak, mint istennek, áldozati edényeket hoztak ajándékúl. A tél közeledtével visszafordult, — de útközben leesvén megvadult lováról, sérülései következtében négy heti sinlődés után meghalt (Kr. e. 9.) Utódja bátyja Tiberius lőn, — s már a következő évben oly csapást mér a sugambrokra, hogy azok teljesen megtörve, megalázva, a zord hadvezér parancsára, negyvenezeren Galliába költöznek át. Tiberius merész actiója megremegteté egész Germaniát, s egy évtizedig mi sem zavarja a békét. Csak Kr. u. 4 vagy 5-ben támad újra fegyverzaj, és a merész császári herczeg egész az Elbeig vezeti seregeit, sőt bölcs számítással még téli szállásait is e vad vidékeken üti föl. Az állandó táborozás hatásai azonnal érezhetők lőnek ; »e terület már római provinciának tekinthető« — írja Tiberius táborából egy római történész, ós az is maradt volna, ha a Duna mellékein nem merülnek föl oly események, melyek miatt a római kormánynak siettetnie kellett a bekebelezést, nehogy két háború terheit viseljék a különben is nyomasztó helyzetben lévő provinciák. Marohod királynak a határokat, sőt a birodalom integritását fenyegető nagy hatalma tevé szükségessé a bekebelezés gyorsítását, hogy útját vágják a propagandának, melyet a provinciálisokká váló germánok között nemzeti fiiggetlenségök érdekében oly könnyen szervezhetett volna Marobod. Előbb semlegessége miatt kímélték, nem feszítvén túl a légiók erejét, de most, midőn a véres háborúk eredményeit kívánták biztosítani,