Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

TÖRTÉNETI IRODALOM. 327 {lenn a jegyzetben) se vette tekintetbe. Ha kikerülték volna szerző figyelmét ez adatok, nem szóllanék semmit. A százszemű Árgus mythosi alak. De szerző idézi a leveleket, melyek a föntebbieket tartalmazzák, és mondhatom, nem szemfényvesztésül, mert egyet-mást kiír belőlök és nem Huberből, ki Potthastot és nem Fejért használta. — János esztergomi érsekről se szűkölködik adatok hián, de a consequentiákat szerző igen elnézőn vonta le. Talán itt is azt gondolva, amit másutt egy fáradt pillanatában ki is mondott: »Vessünk fátyolt II. Endre király gyarlóságaira.« Ez ugyan jámbor keresztény elv, de nem lehet a keresztény történetíró elve. Különben is .4 papság küzdelme a szabadságért és Magyarország egyházi tilalom alatt feliratú fejezetek a zavaros helyzetnek zavaros képét zavarosan tűntetik föl. Szerző nem volt képes e cliaost eléggé megvilágosítani. Adatokat ugyan kitűnő szorgalommal bőven halmoz fel, de azokat kellőn rendezni —- úgy látszik — nem volt ideje vagy kedve. E részleteknél ujabb önálló kutatásra lesz szükség, már azért is, mert jóllehet II. Endre jellemét helyesen fogja föl szerző, nem domborítja ki azt kellően, mert környezetével keveset törődött, enélkűl pedig az ország állapotát ismerni lehetetlen. Birtok háború czímű fejezet és a következő, mely a tatárjárást vázolja, szorgosabb előmunkálatok alapján jobban sikerűitek. Nem érdekelte szerzőt, mi igaz a spalatói főesperes azon mondásában, hogy az isteni kegyelem eltűrte volna még a magyarok bűneit és nem látogatta volna meg a tatár csapással — »scelus tamen nefandae libidinis trium episcoporum nequaquam potuit tolerare.« Jó az ország s az egyház helyreállításáról szóló fejezet is. melyet Lorenz ismert művéből teljesebbé lehetett volna tenni. Az első bíboros hoz és az egyház belállapotá hoz szépen vannak az adatok összegyűjtve ; de a teljes képet itt is nélkülözzük. A bogomilek ügye pragmatikus előadást nyert, azonképen ügyesen állítja össze szerző IV. Béla király uralkodása végső éveit és fejezi be e szakaszt b. Jolánta, Kinga és Erzsébet életrajzaikkal. Rövid adatait ez utóbbira nézve, noha kútfejét elfeledi megnevezni, kétséget alig szenved, b. Margitnak Pray által közlött magyar legendájából veszi. Honnét veszi azonban ama tudósítását, hogy Erzsébet a margitszigeti kolostorból többet soha se lépett ki s itt fejezte be életét 1285. szeptember 6-án, azt nem tudom ; mert a magyar Margit-legendában csak ennyi áll: »(István kyral) leanyaya kedeg, Eursebet ázzon temetteteek az Capitulom liazban a fezeulet eleut«, de hogy mikor, arról hallgat a mondott kútfő. Engel azt állítja, hogy ezen Erzsébet Nemánya Milutin szerb királynak második felesége volt s a következőket meséli