Századok – 1891

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az Ajtony és Csanád nemzetségek birtokviszonyai Délmagyarországon 263

AZ AJTONY- ÉS CSANÁD-NEMZETSÉGEK BIRTOKVISZONYAI DÉL-MAGYARORSZÁGON. Történeti forrásaink egyik legérdekesbike és legtanulságosbika : a Vita Sancti Gerardi ismertet meg legelébb két oly nemzetségiéivel, kik a királyság kezdetén jelentős szerepet játszottak. Ezek egyike a királyság végleges fejlődésére könnyen végzetessé válhatott volna. A másik ellenben annak megszilárdításának egyik főtényezőjévé lett. E nemzetségfők Ajtony és Csanád. Ajtony a Maros mentén megtelepedve, a törvényes király erejével és hatalmával sokáig daczolt. O az Eletírat szerint Marosvárát megerősítette s azt tartomány számba jöhető nagykiterjedésű dominiuma székhelyévé tette. Itt élt ő fejedelmi gazdagságban s bizakodva II. Vazul görög császár pártfogásában, végre is a nyilt lázadás zászlaját tűzte ki a törvényes király ellen. A névtelen jegyző őt szintén megemlíti s a honfoglalók által meghódított Glad ivadékának mondja. De az újabb történetírás mindinkább azon meggyőződésre jut s az Ajtony név is azt bizonyítja,2) hogy benne egy ősmagyar származású dynastát >) Vita S. Gerardi cap. VIII. 2) E nevet történetíróink eltérőleg írják, nevezetesen : Achtum-nuk Ipolyi, Knauz, Péczely, Pesty, Spányik, Battyán, Franki, Bárány ; Ochtumnak Fridvalszky, Horváth Mihály, Meynert s mások ; Okhtum-nak Tuboly ; Othum-n&k Szalay, Haner ; Ohtum-nak Cornides, Podhráczky, Lányi ; Ohtum- és Othum-nak Jászay ; Aktum-nak Botka ; Oktum-nak Svastioz ; Aktum-, Achthum-, Othum-nak Balugyjiy ; Ohtom- és Achtum-nak Pray ; Athon-nak Fessier ; Ofom-nak Bartal ; Otom-nak Kerékgyártó ; Acsony-nak Vasváry ; Ahtony-nnk Karácsonyi és Szentkláray. Világos, hogy az eredeti kiejtés megállapítására az eredeti források határozóak. A Vita S. Gerardiban mindig Achtum, "Wion szövegében Actlium is olvasható. így fordult-e az elő a nagy legenda eredeti szövegében is, meg nem mondhatjuk, lévén előttünk a nagy legendának csakis a XIV. század végén másolt mondseei codexe. Egy másik forrásműben, a névtelen jegyző krónikájában a név mindig Ohtum SZÁZADOK. 1891. IV. FÜZET. 19