Századok – 1891

Értekezések - JAKAB ELEK: Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett - I. közl. 1

20 EMLÉKBËSZÊO hősiességének csak nem rég fényes példáját adta, a szabad népek figyelme ránk kezd fordulni. Külföld is ismerni kíván. Igyekezzünk, hogy megismerhessen.« E nehéz munkáivá vállalkozott ő — írja — gyenge erővel, de buzgó elhatározással ; járatlan ösvényen indúlt el, s a mit 6 év kitartó törekvésével gyűjthetett, hazája oltárára teszi. Zsenge talán az áldozat? de hát vísszarettenjen-e a nehézségtől ? s ha tökéletest nem tud, semmit se adjon 'i Hallgasson, mint eddig hallgattak ? Erdély, e szép országrész ismeretlen maradjon tovább is ? Ezt tennie nem szabad. A kor int, ő követi. Műve hat kötetből fog állani — írja tovább — öt a székelyeket, a hatodik a Barczaságot tárgyalja, főleg magyarságát. Minden kötethez legtöbbnyire önmaga, részben Mezei József barátja által fényképi úton készített szövegfelvilágosító képeket és alaprajzokat ad. Czélja az volt, hogy a vizsgálódás alatti területek történeti, népéleti (ethnographia), régészeti és tájleirását adja. Nem írt csak szaktudósoknak, sőt kerülte a doctrinaír irányt és szakirodalmi merevséget, ellenkezőleg a szárazabb leírásoknak ís igyekezett vonzó és élvezetes alakot adni, azért, hogy az ily komolyabb olvasmányt megkedveltesse a nagy olvasó közönséggel. Ez választatta vele a könnyed és élvezhető előadási modort. Szabadelvűén irását a nemzet elnyomatása gyászos korában készültével igazolja, melyben ha itt-ott — úgymond — a hazafiúi fájdalom kifejezésre talál, az nem illeti a mostani alkotmányos kormányt, de azon letűnt absolut igazgatási rendszert, mely a nemzet temetőjévé akarta változtatni a hazát és intézményeit. A hazafias feljajdulás és történeti rosszalás azokat sújtja, akik ebben eszközök voltak, s ő azért hagyta fenn könyvében, hogy ama kor fájdalmas emléke az iitódok számára legyen megőrizve, hogy tanulják meg védeni azon alkotmányt, melynek kivívásában és megvédésében annyit szenvedénk. És most — így végződik az előszó — önálló és a maga nemében Úttörő szerény művét azon reménynyel bocsátja a nyilvánosság és részreliajlatlan bírálat elé, hogy az hiányai mellett is hű képet ad kedves szülőföldéről, melynek ha lesznek is nem sikerült részei, elnézést kér érette s kedvező megítélését igaz ügybuzgóságának, mely egyedül önmagára támaszkodva küzdé ki az eredményt, mit a hazának szerényen bemutat. Lengyelfalva, 1868. Orbán Balázs, m. k. ') Ez előszó mutatja Orbán Balázs műve nagy keretét s az ő hivatottságát. Nem becsüli túl erejét, nem tart méltányos kritikától, elismeri, hogy lehetnek tévedései, de mivel munkája úttörő s kilietlen nehézségekkel és áldozattal volt egybekötve, azt méltányosnak reméli. Előszavában szoros kapcsolatban áll a székely nép történelme és jogviszonyai általános ismertetése, melyet Be vezetés- képen műve elé bocsát. Ebben a székely nemzet és föld irodalmát és az a felőli eddig ismert nézeteket - a mennyiben tárgyára tartoznak — érintvén, a székely eredetről megmondja SséhülyJöUl Leírása stb. I. köt. Előszó.