Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

226 KIRÁLY PÁL. A MARKOMAN HÁBORÚK. kat fáklyákkal égetik fejőkön, hátokon, vállaikon, mi nem épen előnyösen illustrálja a dák gyöngéd nem emberies voltát. ]

) A dákok fegyverei a fegyvergyártás, nagy fejlettségéről tesznek bizonyságot, sokféleségök pedig tanúsítja, hogy mindig a czélnak megfelelően alkalmazták azokat. Innen a nagy változatosság. Fegyvereiket, melyeknek használati módját a Traján oszlop számtalan csataképén tanulmányozhatjuk, Apollodorus az oszlop alapján, gyönyörű csoportozatba gyűjti össze, az első hadjárat zárcsoportján pedig két pompás trophaeumot állított össze azokból. Ezekről veszem a következő sorozatot : Támadó fegyvereik : 1. A rövid, visszahajlított, sarló alakú görbe kard, speciális dák fegyver, melylyel kézviadalban rendkívül mély és veszélyes sebeket vághattak. 2. Hosszú, egyenes kard, díszes markolat és hüvelylyel. Traján oszlopán az előkelők és lovasok oldalán látjuk. 3. Hosszú lándzsa. Hegye vas, vagy bronz, míg nyele fa. 4. Rövid vető lándzsa. 5. Kézviadalban veszélyes fegyverek voltak a nehéz, elől fokoshoz hasonlító ív alakú éllel, hátul pedig kalapácsfejjel ellátott csákányaik, melyet egyformán használtak favágásra, erdőirtásra, mint harczra az ütközetben. 6. Rövid nyelű, gömbölyű fejű buzogányok. 7. A dákok kitűnő íjászok voltak. íjaik azonos szerkezetűek a géták és sarmatákéival : erős, ruganyos érczív, vagy állatszarvak erősítvék össze, ugyancsak ívbe, s a fölajzott ívből a vesszőt ökör vagy lóbelekből sodrott húr veté ki. Vesszőiket jól számított távolságból, tömegesen, vagy a helyzetnek megfelelően, szétszórtan röpíték elleneikre, s bármily kicsi sebet ütöttek is, halálthozó lehetett az, mert nyilaikat ők is mérgezék mint törzsrokonaik. Nyílhegyök érczből készült, szigony alakra. Alsó végokon tollakkal ellátott vesszeiket tegezben hordták. A nyíl általános fegyver, egyformán használják az előkelők, mint a legénység.2) KIRÁLY PÁL. !) W. Froehner u. o. pl. 50, 63, 70. 2) Ovid. Ep. I. 2, 23: Tecta, quae rigent fixis veluti vallata sagittis. és u. o. 83 v : dánt illis animos arcus plenaeque pharetrae. Ex Pont III. 1,6: Tinctaque mortifera tale sagitiae madet. IV, 9, 84 : Sintne tinctae serpentis feile sagittae. Trist : V, 7. 15 : In quibus extremo, qui non coryton et arcúm — telaque viperes lurida feile gerat, v. ö. Ex Panto I, 8, 6 : IV, 4, 52. Az ijak húrjairól Ovid. Ep. I. 2, 25 : At semel intentus nervo levis arcus nervo equino.