Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

220 KIRÁLY PÁL. E hírre Marcus fölszólítá őket, hogy imádkozzanak Istenökhöz. Imájok azonnal meghallgattatván, Isten az ellenséget villámok­kal sujtá le, a rómaiakat pedig esővel enylüté meg. Marcus cso­dálkozván ez eseményen, a keresztények javára rendeletet bocsá­tott ki, s a légiót »dörgő-nek« nevezte el. Mondják, hogy Marcus­nak egy levele is lenne e dologról, ') - sa görög történetírók elbeszélik ez eseményt, bizonyítják is azt, de tudni nem akarnak a legio elnevezéséről.« »A rómaiak az eső megeredtekor, folytatja Dio, az égre tekintvén, ajkaikkal fogákföl a csöppeket, majd pajzsaikat, sisak­jaikat tartván föl, nem csak magok itták mohón a vizet, hanem lovaiknak is adtak, és midőn elleneik rájok törtek, liarczoltak és ittak egyszerre, a sebesültek pedig a sisakjokba ömlött vizet együtt szürcsölik közbevegyült vérökkel. A támadás most rend­kívül veszélyes lehetett volna reájok nézve, ha nem sújtja ellenei­ket egyik villámcsapás a másik után. És most látták, hogy mint hull az égből eső és tüz egyszerre, s míg némelyek fölüdűlve az esőtől, ittak, addig mások a villámtól sújtva meghaltak. A tűz •érte ugyan a rómaiakat is, de itt rögtön kialudt. Az ellenségnek nem használt az eső, sőt inkább olajként táplálta a tüzet. Esett nálok is és mégis víz után vágytak. Némelyek sebet ütének testökön, hogy oltsák a tüzet, míg mások a rómaiakra rontának, mintha nálok volna csak található a mindent megmentő víz. Még Marcus is megsajnálta őket. A császárt most üdvözlék hetedszer imperatorként, s bár máskor e megtiszteltetést a senatus beléegyezte nélkül nem fogadá el, most mégis megtevé, mint ha az istenségtől származnék az, és ily értelemben tőn jelentést a senatusnak is. Faustina »mater castrorum«-nak neveztetett el.« 2) E rendkívüli eseményt megörökíté Marcus oszlopának egy •csoportozata is,8) melyen Jupiter Pluvius mint hosszú szakállú szárnyas agg, ki tagjaiból esőt áraszt, jelenik meg. Az oszlop ugyan Commodus alatt állíttaték föl, de a repraesentatio Róma közvéleményének visszhangja, — sa császár hitének is, ki győ­zelmét szintén fensőbb erők közreműködésének tulajdonítván, -egyik érmén a reá törő barbárokat úgy ábrázoltatá, a mint Jupiter villámaival sújtja le őket. Említi e levelet Tertulliau : sunt litterae Maréi Aurelii, quibus illám Germauicam sitim, Christianorum forte militum precatiouibus impe­trato imbri diseussam eontestatur. Ld. F. v. Kraus, Encyclopädie der •Christlichen Alterthümer II. k. 291. 1. 2) Dio Cassius 71, 8—10. s) Bellori kiadásában a XV-ik lap. Jupiter kinyújtá karjait. Jobb îfele'n a vizet gyűjtő rómaiak, a baloldalon a villám által sújtott quadok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom