Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208

A MARKOMAN HÁBORÚK. 217. A 168-iki előkészületek nem lévén elégségesek a határok biztosítására, különösen nem Raetiában, az ellenséges hordák ismét megjelennek Italiában, megint szorongatják Aquilaeiát, s <;sak Pompeianus és Pertinax együttes erőfeszítéseinek sikerűit azokat kiszorítani ; — de győzelmeiket kiaknázni már nem volt módjukban a hadvezéreknek.*) A szerencse csak félig mosolygott reájok, a veszélyeztetett provinciákban pedig egyátalán nem, s így kétségtelen, hogy a rómaiak igen súlyos vereségeket •szenvedhettek. Ennek oka a rémítően pusztító pestis s a nagyon érezhető pénz és sereg hiány volt. Marcus minden lehetőt elkövet a bajok enyhítésére, s megtett előbb is mindent már Yerusszal együtt, de a természet szokatlan mostohaságán megtört minden jóakaratuk, reményük. 2) A megtizedelt, megviselt légiók szinte képtelenek lévén a harczra, Marcus a legvégső eszközökhöz fordúl : Dácia új helytartóját, Erontó-t Italiába küldi, hogy sorozza be a fegyverforgatásra képes ifjúságot,3) fegyvert ad a rabszolgák kezébe — miként a pún háborúban történt, zászlóaljakat szervez a gladiátorokból, összefogdostatja Dalmátia és Dardania minden csavargóját, rablóját, s beosztja őket még a rendes seregekbe is, fölfegyverzi a dioemtiákat, sőt megveszteget egyes germán törzseket is, és szolgálatába lépve, azok vitézül küzdenek jó zsold fejében fajrokonaik ellen.4) Ez óriás erőfeszítések végre megszerzik a hadiszerencse kegyeit s Marcus személyesen arat döntő győzelmet a markomannokon, s életírójának följegyzése szerint, még a Duna balpartjára is üldözi őket, míg végűi teljesen megsemmisíti hadaikat. Talán eme győzelem emlékét tartá fönn az érem, melynek averse a császárt hajóhídon átkelve ábrázolja. S ha e győzelem után veszi föl az Imp. VI titulust, úgy 170-re kell tennünk diadalát. Hatása csakhamar mutatkozott. A quadok nem mertek mozdulni, s Marcus a jazygolc ellen fordúlhatott. E nép eddig valóban komoly bajokat nem okozott Rómának. Betöréseik Pannoniába, néha Dáciába sok veszélylyel jártak ugyan alkalom adtával, mert a mily villámsebességgel támadtak, époly gyorsan tűntek el prédájokkal. A római lovasság még üldözni is alig tudá őket, sokkal nehezebb fegyverzetű és nehéz!) Dio Cassius 71, 3. 2) Capit. vita Marcié. 8, 11. 12. Willmanns 2104 = Orelli 2172 ; Willmans 1187 = C. I. L. V. 1874. 3) C. I. L III. 1457 : . . . . misso ad iuventutem per Italiam ilegendam.... 4) Capit. Vita Marci c. 21 : . . .