Századok – 1891
Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - III. közl. 208
A MARKOMA« HÁBORÚK. 211 •a hit és meggyőződés, hogy a rémítő baj a keresztények gonoszságai miatt öltött ily óriás mérveket.x ) De az általános nyomor még sem voná el egy pillanatra is Marcus figyelmét a birodalmat fenyegető veszélytől. A mozgósítás a járvány daczára nagy erélylyel folyt. De aligtáborozának tömegesebben együtt a légiók és segédcsapataik, azonnal elérte őket a baj, úgy hogy a hadseregnek jelentékeny része elpusztúlt.2) Ez soká késlelteté a császár indulását, míg végre mégis kitűzé a napot, s a tanácsban kijelentvén, hogy a germán háborúban mindkét császár jelenléte szükséges, magával kényszeríté Lucius Verust is, ki visszatérte óta feledve a köznyomort és közveszélyt, •egészen belemerült Syriából hozott bohóczainak élvezetébe, s a Via Claudián megkezdett rendkívül fényes villájának építésébe.3) De mielőtt megindúlt, az áldozatoknak ismét végtelen sorát mutatá be az isteneknek, úgy hogy Rómának sohasem nyugvó rossz nyelve a császárhoz benyújtott következő folyamodásról élczelődött: »A fehér bikák tudtára adják Marcus császárnak, hogy az ő érdemök, ha győztesen tér vissza a háborúból.4) Ez az indulás, a vezérlet átvétele, de méginkább a háború nagy lelki szorongásokat okozhatott Marcusnak, ki sohasem •vágyott harozi dicsőségre, csak csöndes magányra, hol könyveinek élhetett volna, s most személyesen kellett vezetnie oly •embernek a háborút, kinek beteg, gyönge testében ábrándos és szelid lélek lakik és jó szívű, telve a legtisztább humanismussal, s a ki valahol a Duna mellékén jazyg ellenfeleivel vívott véres csatája után a következőket jegyzi viaszos lapjára: »A pók büszke reá, hogy megfogta a legyet ; az emberek között pedig az egyik azzal dicsekszik, hogy elejtett egy nyulat, kihalászott egy halat, a másik pedig leterítette a vaddisznót, a medvét, míg mások azzal büszkélkednek hogy szarmatákat öltek meg. A böles szemében nem egyformán rablók ezek?!« 5) És mégis kitartott, s talán senkire sem illenek jobban, mint reá Horatiusnak a valódi bölcsről mondott szavai : »állhatatos és rendületlen még ha az egek dőlnek is he.« Hadainak számát nem tudjuk, de valószínű, hogy összevont minden nélkülözhető csapatot, s így serege jelentékeny lehetett 1) V. Duruy, Geschichte des Kömischen Kaiserreichs, übersetzt von .Dr. Gustav Hertzberg. II. k. 542 1. 2) Eutropius 8 k. 6 f. 3) Capit, Vita Veri c. 8. 4) V. Duruy u. s. II k. 542 1. 5) Toi zoc»1 ÉauTov X, 10. 15*
