Századok – 1891

Értekezések - JAKAB ELEK: Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett - III. közl. 200

204 EMLÉKBESZÉD sehová nem jár, kötelessége minden idejét elfoglalja. Kéri siető válaszát s küldi kézcsókjait, szerető fia Balázs. Celesta nővéréhez írt első levelében bocsánatát kéri, hogy szavát nem teljesíthette, nem mehetett haza csak egy napra is. Neki ez a sorsa, hogy személye legutolsó legyen, magán ügyeit háttérbe szorítsa. O nem képes kötelesságeit immel-ámmal teljesíteni, hanem egész lélekkel, bármi kárával legyen egybekötve. Küld pénzt s megírja : hová, miként költse, s a mi megmarad fordítsák a ház szükségére. Utasítja a félben levő gazdasági teendőkre nézve, kéri, hogy készítsenek bükkönynek való helyet, hogy legyen bőven takarmányuk sat. Második levelét Párisból írta. Itt vagyunk, édes Celestám ! e méltán bámult világvárosban két nap óta, de hat nap kellene, hogy csak valamennyire bepillantsunk a sok látni és ismerni valóba, tanulmányozására hónapok. Mi csak futtában akarjuk megnézni a kiállítást, de így is már 3 nappal meg kell toldanunk. A francziák nagy lelkesedéssel fogadtak, a város 20,000 frankot szavazott meg a hivatalos fogadásra. Lesz bál, közebéd, kirándulás. Holnap megkoszorúzzuk Victor Hugó és Gambetta sirját, az elsőnél a Pantheonban ő fog beszélni — írja. A turini nap csak egy volt, a milyet ember érhet. A ki abban résztvett, kárpótolva érezhette magát az élet sok szenvedéseiért. Kossuth őt kitüntetőleg fogadta. Kéri, hogy legalább egyszer irjon neki nővére, míg ő Párisban lesz. Harmadik levelében betegségéről s elhagyatottságáról ír lehangoltan s megilletőleg. Látszik, hogy betegségét komolynak ismerte. Siet Celestának írni, mint a kiről tudja, hogy érdeklődik iránta s betegségét fájlalja. E tudat jól esik betegsége miatt csüggedező lelkének. Az elhagyatottság károsan hat a kedélyre mindig, kivált pedig betegségben, a mikor az ember oly igen érzi egyedüllétét s a szeretet hiányát. Az isten őt áldja meg részvétéért — így végzi levelét — ő szavakkal meghálálni nem tudja ... Pestre visszaútazásáról írja, hogy azt szerencsésen tette meg, meg volt minden kényelme, görcsei nem bántották. Reméli, hogy a testvére-ajánlotta pezsgő cura segíteni fog; drága ugyan, de megveszi. Még most is hagyakozik, miket tétessen Szejkén nővére a cselédekkel, mit s hogyan dolgoztasson. A molnárt intse meg, hogy becsülje meg jó helyét, a milyet nem hamar kap. Utasítja nővérét, hogy ha esős idők lesznek, akkor olcsón lehet napszámost kapni, tán 20—27 kron is. Irtassa a tövisét a tagból, hogy tisztuljon ki az egész hely. Végre írja, hogy most pénzt nem küldhet, mert házbért kell fizetni, de adjon el a búzából s fedezze árából a ház szükségeit. Kéri, hogy neki vétessen 6 darab son.kát és nyelvet, tétesse füstre, s mikor elkészül, küldje fel.