Századok – 1891

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Rómer Flóris emlékezete 177

KM I.ÉKEZETE. 199 » J uglans americana nigra a kehely fája, ele termett vala hazánk hantjaiban, a classikus sírokkal telt alcsúthi kertben • római csontok trágyája növesztő sugár alakká; így került balta és véső alá, lett a pogány fából keresztény jelvény. Ha megtölti és szájához emeli, emlékezzék tanítványáról és sírásó társáról, ki minden jót kiván. . .Éljen az arany pap!« A szép viszony, melynek nyilatkozásait tovább halmoznom nem lehet, Rómernek Nagyváradra költözése után sem szakadt meg. Gyakorta szívesen látott vendég gyanánt fogadta őt alcsúti palotájában a főherczeg, ki viszont mikor főparancsnoki teendői Nagyváradra vezették, megtisztelte látogatásával Rómer házát, hol márvány tábla örökíti meg emlékezetét az ott töltött nyájas óráknak, melyek a leáldozó nap aranysugarai gyanánt derítették föl Rómer élete alkonyát. Az állandó hála, a változatlan rokonszenv, a növekedő becsülés méltó elismerés volt nemcsak az egykori tanár szolgálatai, és a tudós érdemei, hanem egyszersmind a pap és hazafi erényei iránt. Mert Rómer hű maradt sírig azon eszményekhez, melyeknek félszázad előtt szolgájává avatta magát. Összes irodalmi munkáiban egy sort sem találhatni, ami ellen a szent-Benedek-rend legszigorúbb censora is kifogást emelhetne ; egy sort sem, amiért az egykori honvédnek pirulnia kellett volna. Utolsó éveiben főpapi keresztje és a vaskorona-rend jelvénye mellett büszkén viselhette a 48-as honvéd emlék érmét. A szív, mely alattok dobogott, hű volt a kereszthez, a koronához és a honhoz. Áldás emlékére!