Századok – 1891

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Rómer Flóris emlékezete 177

196 RÓMER FLÓRIS IV. Ezek hosszií sorozatából különösen egyiknek hű és kitűntető ragaszkodása tölté el a boldogság és büszkeség érzeteivel ; azér

. kiben az emberi és hazafiúi erények fényét fejedelmi származás varázsa fokozta. Azon maga nemében páratlanul álló viszonyról, mely Rómer Flóris és József főherczeg között négy évtizeden keresztül fennállott, nem szabad ezen ünnepélyes alkalommal hallgatnom ; mert meg vagyok győződve, hogy egykor a hazai történetírás is szólani fog róla. Az 1847 8-ik évi országgyűlés idején az akkor 15 esztendős József főherczeg, családja körében, Pozsonyban időzött.. A középiskolai tanúlmányokat végezvén, a természetrajz tanítására Rómer Flóris hivatott meg hozzá. Ez előadásainak az iskolai rendes chablonoktól elütő érdekességével meg tudta ragadni tudvágyó tanítványának egész figyelmét ; egyszersmind szeretetreméltó modorával, föllépésének természetességével csakhamar megnyerte rokonszenvét is, mely a tavaszi hónapok folyamán, fíivészeti és zoologiai gyűjtések czéljából, rendezett kirándulások fesztelen érintkezésében még növekedett. Ezt Rómer a maga részéről meleg érzelmekkel viszonozta,, melyeket tisztán őrizett meg a számítás salakjától. A szerény szerzetes csak azt látta, a mit a nemzet és a tudomány várhat az uralkodó ház nagyreményű tagjától. Önzetlen érzéseinek megható kifejezést kölcsönöz az olmüczi börtönből édes anyjához írt egyik levelében, a melyről jól tudta, hogy soha sem kerülhet a főherczeg szemei elé. Megemlíti, hogy szándéka írni néki. »Benső vágy ösztönöz — úgymond — hogy ezt tegyem. Mert én szerettem őt, mint keveset tanítványaim közöl. Utolsó csepp véremet is szívesen ontanám érte. És ezt ő jól tudja. De nem megkegyelmeztetésem érdekében akarok koldúlni. Hiszen ha értem valamit tehetne, ő ki annyira ragaszkodott hozzám, bizonyára nem feledkezett volna meg rólam.« x

) !) 1850. február 27-ikén.