Századok – 1891

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Rómer Flóris emlékezete 177

KM I.ÉKEZETE. 185 den egyéb érzést háttérbe szorít, tarthatna vissza. De Te pótolni fogsz nála. És mikor majd visszatértem, a szent és igazságos ügy harczosát fokozott szeretettel fogja ölelni.... Még gyűjteményeim sorsa aggaszt. . . Azokat szülővárosom intézeteinek hagyományozom« .... Mint hadnagy, az utász-csapatokba lépett. Résztvett a hadjáratokban és Buda. megvívásában is. Kapitányi rangra emelkedett. A világosi fegyverletétel után Komáromba sietett. De útközben fogságba esett, s a pozsonyi haditörvényszék által nyolcz évi súlyos várfogságra Ítéltetvén, Olmüczbe szállíttatott. Nagy lelkierővel és nemes resignatióval viselte a súlyos csapást, mely rá nehezedék. Még ő maga tudta lesújtott édes anyját vigasztalni. Első levelei egyikében írja neki: »Tökéletes boldogságomhoz semmi sem hiányzik. Van auyám, ki jóságával és bocsánatával életem minden perczét megédesíti. Van testvérem, ki ezen névre valóban méltó, mert hogy szenvedéseimet enyhítse, az élet minden kényelméről lemondani kész. Sőt szerencsétlenségemmel új barátokat szereztem, kiket semmiféle veszély nem riaszt vissza attól, hogy börtönömet örömök csarnokává varázsolják . . . Végül honfitársaim között hivatásának élő, becsületes polgár hírét hagytam hátra... « Idejét komoly tanúlmányok és papir-díszmunkák készítésének szórakozásai között osztotta meg. Barátjával, Tóth Ágostonnal, utóbb Akadémiánk tagjával, Liviust olvasta, mathematikai és mérnöki munkákat tanulmányozott, a franczia nyelvben gyakorolta magát. »Derülten élünk — irja egyik levelében. — Elpusztíthatatlan jó kedvemből parányit sem vesztettem el. . . Megvan a legtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni. És egy szebb jövőnek, bár távol fekvő, reménye éltet. Nemes czélra törekedtünk. Nem tehetünk róla, hogy az erőszak elnyomott.« Egy más alkalommal megemlítvén, hogy Tóth Ágoston fogsága tíz évvel hosszabbra van szabva mint az övé, tréfásan megjegyzi : »Valamivel világosabb lakó szoba, kis kézikönyvtár, naponkint néhány krajczár zulag, — és szívesen megnyugodnám benne, hogy fogságom éveinek száma tízzel megszaporíttassék...«